KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Én és a mostohám

Vajda Judit

Sage femme – francia, 2017. Rendezte és írta: Marcel Provost. Kép: Yves Cape. Zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Catherine Deneuve (Béatrie Sobolevski), Catherine Frot (Claire Breton), Olivier Gourmet (Paul), Quentin Dolmaire (Simon), Mylène Demongeot (Rolande). Gyártó: Curiosa Film/ France 3 Cinéma / Versus. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 117 perc.

 

Az Én és a mostohám megtévesztő magyar címe pikáns szexkomédiát ígér, ám a néző csalódása jóval kisebb lesz, ha inkább az eredeti címre koncentrál, amely egyszerűen ‘szülésznőt’ jelent. Csalódni azonban abban az esetben is csalódunk, ha a művet a francia művészfilmek mércéjével mérjük, mert azoknak sem éri el a színvonalát.

Martin Provost a női sorsok krónikásaként két életrajzi dráma, a Séraphine de Senslis festőnő életéről mesélő Séraphine, illetve a Violette Leduc és Simone de Beauvoir kapcsolatáról szóló Violette után ezúttal egy fiktív asszonyt mutat be, a Violette-hez hasonlóan ismét egy másik nőhöz fűződő viszonya tükrében. Claire szülésznő, aki nap mint nap kénytelen megtapasztalni, hogy a múlthoz tartozik: munkájának már az elnevezése is a régi idők csökevénye, a szülészet pedig, ahol dolgozik, hamarosan bezár, helyette kollégáival együtt egy hipermodern, személytelen klinikához igazolhatna át. A múlt azonban még ennél is alattomosabban támadja hátba a nőt: váratlanul felbukkan az életében halott apja egykori szeretője, az extravagáns Béatrice, aki tolakodó és minden alapot nélkülöző módon követel magának újra részt az életében. A szinte barátságtalanságig zárkózott főhős az első próbálkozások után meglepő módon mégsem akar szabadulni a hívatlan vendégtől, helyette valóban felmelegíti a régi kapcsolatot – ezzel párhuzamosan pedig egy új viszony is érkezik az életébe, méghozzá egy szimpatikus férfi képében.

Az Én és a mostohám egy középkorú nőről kíván érzékeny portrét rajzolni, miközben környezetét kisrealista módon mutatja be. Érzékeny és érdektelen, kisrealista és unalmas között azonban vékony a határ, és Provost-nak nem sikerül elérnie az ingerküszöböt. Filmje annyira semmitmondó, hogy még a benne játszó színészek, egyébként egytől egyig nagy nevek (Catherine Deneuve, Catherine Frot, Olivier Gourmet) is unatkoznak benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13319