KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rémálom az Elm utcában I–VII.

Varga Zoltán

Nightmare on Elm Street – amerikai, 1984–1994. Rendezte: Wes Craven, Renny Harlin, Chuck Russell és mások. Szereplők: Robert Englund, John Saxon, Heather Langerkamp. Forgalmazó: FHE Hungary.

 

„Egy, kettő, Freddy érted jő” – figyelmeztet a mondóka a Rémálom az Elm utcában című 1984-es horrorfilmben, amely igen kreatívan dolgozta ki a már sokféleképpen megjelenített mumus karakterét. Az író–rendező Wes Craven leleménye túlmutat saját rossz emlékeinek és félelmeinek fölidézésén, Freddy Krueger alakjához ugyanis az álom és a valóság közötti határok eltörlésének nyugtalanító élményét társítja, s ez kínál lehetőséget arra, hogy a film meghaladja a nyolcvanas években divatos tinihorror hamar ellaposodott eszköztárát. Elsősorban a horror és a rémálmok, illetőleg a film és az álom közötti összefüggéseket kutatja, szürrealista motívumai pedig sohasem hagyják el látványosan a valósnak hitt világot – hatása éppen ebben rejlik, s ez az a banánhéj, amin elcsúsznak a folytatások. A Rémálom…-széria következő darabjai az ébrenlét és az alvás közti váltást sokkal hivalkodóbban jelzik, epizódról epizódra növekszik az olykor ötletes, de leginkább erőltetett fantáziaképek súlya, ez pedig kikezdi az első részt éltető többértelműséget. Cserébe viszont a folytatások avatják Freddyt körülrajongott horror-ikonná, bennük válik azzá a perverz showmanné, akit a debütálása csak megelőlegzett – a csípős megjegyzésekkel és fekete humorral dúsított rémálmok az utóbbi évtizedek egyik legemblematikusabb szörnyetegét rajzolták ki. Noha már a második rész is sokaknál kiverte a biztosítékot, a harmadik, negyedik és talán az ötödik résznek masszív rajongótábora van; a mélypontot jelentő hatodik tételt követően pedig ismét Craven vette kezelésbe a borotvakesztyűs rémet, s az önreflexív, metafilmi Az új rémálomban Freddy kiterjeszthette tevékenységét a szülőatyja által behatárolt kisvárosi Elm utcán túlra is, és meg sem állt Hollywoodig.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9775