KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dan és a szerelem

Csillag Márton

Dan in Real Life – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Hedges. Írta: Peter Hedges és Pierce Gardner. Kép: Sondre Lerche. Zene: Lawrence Sher. Szereplők: Steve Carell (Dan Burns), Juliette Binoche (Marie), Dane Cook (Mitch Burns), Alison Pill (Jane Burns), Brittany Robertson (Cara Burns). Gyártó: Focus Features / Touchstone Pictures. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 98 perc.

 

Legkésőbb a Szex és New York óta tudjuk, hogy jót tesz egy filmnek, ha a főszereplő életének nemcsak a történet, de maga a karakter is mesélője, azaz ha az illető lábjegyzetekkel látja el mindennapjait. Carrie Bradshaw szexről és párkapcsolatokról értekezett publicisztikáiban, Dan Burns (Steve Carell) pedig gyermeknevelésről és családi létről ír és ad tanácsot az olvasóknak. Nem is csinálja rosszul, hiszen szakmai élete sikeres, csakhogy éppen magánéletében nem képes alkalmazni saját tanácsait: négy éve él özvegyként három bájos (és korukból fakadóan bajos) lányával, akiktől boldogtalansága és merevsége miatt szinte teljesen elhidegült. Dan minden percét lányaira fordítja, mégsem tölt velük valós időt, mert – mint később bevallja – túlságosan emlékeztetik őt szeretett feleségére. Amikor apa és három lánya a szokásos nagycsaládi nyaralásra indul a Rhode Island-en élő nagyszülőkhöz, ahol testvérek és unokatestvérek példásan töltik együtt idejüket játékkal és sportolással, a négy éve szenvedő Dan kénytelen szembenézni saját nyomorúságával – jó Amerikai szokás szerint természetesen külső nyomásra.

A saját regényének filmre írásával (Gilbert Grape) nevet szerzett, majd a rendezésbe a 2003-as Hálaadással belekóstoló Peter Hedges író-rendező most is tartja magát a védjegyévé vált „életszerű és emberi” ábrázolásmódhoz, és finom részletekkel bűvöli el a nézőt, aki jó eséllyel észre sem veszi, hogy szabályosan kommersz romantikus vígjátékot lát. A Dan és a szerelem ugyanis egy függetlenfilmes eszközökkel operáló, gondosan kiszámolt és megtervezett hangulatmódosító stúdiófilm, mintha John Williams olyan vonósnégyest szerzett volna, melyben a szokásosnál kevesebb zenész tolmácsolja a megszokott motívumokat – a megszokott hatással. Az öccse új barátnőjével egy könyvesboltban véletlenül összefutó Dan – hogy, hogy nem – mintegy harminc perc leforgása alatt bűvöli el Marie-t (Juliette Binoche), majd önti ki neki a lelkét, és bizony nagy a meglepetés a szülői házban, amikor hősünk szembesül a titokzatos idegen kilétével. A cselekmény minden mozzanata innentől kezdve kiszámítható, Carell mimikája adottságaihoz képest schwarzeneggeri szintre süllyed, és bár a jól kitalált figurák sokasága a Hannah és nővérei Hálaadás-jeleneteit idézi, azért ebben a filmben szórakoztatóipari szakmunkásokat látunk, akik a nagy közös cél, a könnybe lábasztás érdekében hajtják igába fejüket.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/09 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9480