KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálkanyar

Csejdy András

 

Van egy fickó, nem fér a fejembe, bármit tesz, márpedig igen tevékeny, mindig olyan, mintha, soha sem az, ami. Pedig íróként emlékezetes volt a belépője, spiccel rúgta be a filmvilági kocsma ajtaját idestova két évtizede, amikor dermesztőre jelenetezte egy felelőtlen amerikai srác purgatórikus megpróbáltatásait a török büntetésvégrehajtás bugyraiban. Oliver Stone-t az Éjféli expressz után kellett volna meggyőznie egy barátjának, hogy írjon, írogasson csak kedvére, mert könnyen lehet belőle a hollywoodi bálványtermek legkeresettebb és szépen kereső forgatókönyvszerzője, hiszen minden adottsága megvan hozzá, tud teniszezni, szőke és liberális, könnyű a csuklója és érzi a trendet, és ha iparkodik, ki tudja, talán éppen belőle lesz az új-újságírás kaliforniai örököse, csak ne akarjon, soha eszébe se jusson rendezni, mert ahhoz kell valami plusz, kell még valami más. Oliver Stone-nak nem lehettek barátai. Annál inkább szomjúhozta a sikert, gyártani kezdte hát a placebót, belekóstolt Vietnamba (A szakasz, Született július 4-én), kormánya kül- és belpolitikájába (Salvador, JFK), szélesvásznú sztármajmot csinált a rock-Rimbaud Jim Morrisonból, gigantomán videóklipet készített divatos médiakritikusok elméleteiből (Született gyilkosok), de hiába akarat, hiába szándék, mindenki ismeri, de nem ismerik el őt. Most épp azt találta ki, hogy lenyúlja Gus van Sant stábját, egy króm-nikkel Mustang-kabrióval elnavigál egy pechvogelt valami szépre fotografálható sivatagi településre, ahol a klasszikus chaplini dramaturgia szerint egyik bajból a másikba sodorja a hőst, a véletlenek szerencsétlenül esnek egybe, a kőbunkó helység kolor lokálját vak indián, pszichopata seriff, retardált autószerelő, szexuálfrusztrált hatalmasság és egy dzsippes pipike adja, hogy aztán csuromvér slusszpoén gyanánt és fekete humorból a dögkeselyűk szelte, azúrkék ég alatt ne lyukadjon ki sehova... Giccs ez, bizony, nem is a javából, az életmű szervesen illeszkedő darabja. A magyarított cím pedig telitalálat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4546