KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fiúk nem sínak

Turcsányi Sándor

 

Miről ismerszik meg az ún. független film? Tudja a fene, pontosabban egyre kevésbé dönthető el. Mondjuk nagy ívben kerüli a hollywoodi sémákat. Ettől persze még lehetne ún. európai film is. Vagy távolkeleti, mert az onnan ismerhető fel, hogy megnyeri az európai filmfesztiválokat, jó esetben holtversenyben egy iráni darabbal, mely ugye a Közel-Keleten készül alkalmasint. Tán a kamera minduntalan lóbálásából, nos ez sem kizárható. A fiúk nem sírnak témaválasztása minimum becsapós. Transzszexuálisak és más érdekes személyek élete és munkássága, eddigi ismereteink szerint a független film hatáskörébe tartozik. Csak az az én bajom, hogy a Szelíd motorosokat már több mint harminc éve megcsinálták, és azóta is készültek más egyebek.

Olyan mezőkön járunk, ahol lökdösődés és ordítozás útján intéződnek a dolgok. Az ilyen vidékekről pedig tudható, hogy gyakorta kéznél van egy maroklőfegyver. Hogy nem sül el a szemü(n)k láttára? Ugyan ki is gondolhatná? Csehov meglehet egy konkrét független filmes volt, Tenessee Williams meg egy többfelől is vitatható alak.

Rakjunk-e nemes közegbe egy nettó kakukktojást, hátha nem éli túl, és akkor lehet kaszálni tolerancia díjakat elébb független filmfesztiválokon, aztán sokfelé. Legyen gyakran éjszaka, mert az más, mint a nappal, és baljóslatúak benne a rendőrautó fényei, éppúgy, mint a kocsmák és a benzinkutak neon reklámjai. Ám mielőtt túlzásokba esnénk, szögezzük le: vizsgált művünk nem érdemtelen alkotás, csak megvolt már néhányszor. A főhőst adó művésznő valóban remek, szép, érzékeny arcot mutat (s ez Oscar-díjat ért). Az efféle filmekben mindig remek a hősnő, akkor is ha épp hős. Persze Shakespeare is egy nyavalyás független filmes volt, noha függő filmeket szokás készíteni róla.

Gyere vissza Rainer, minden meg van bocsátva!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2941