KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Árvák hercege

Somogyi Marcell

 

Filmünk, a Miramax nagyreményű produkciója, John Irving „dickensinek mondott” 1985-ben megjelent regényéből készült. Főhőse Homer Wells, aki a Maine állambeli St. Cloud Árvaházban nevelkedett, és az igazgató, Dr. Larch mellett kitanulta a szülész–nőgyógyász szakmát is. Az árvaház történetesen azon kisszámú helyek egyike a II. világháború közepén járó Államokban, ahol bár illegálisan, de biztos, hogy szakszerűen végeznek művi terhességmegszakítást. A nemkívánt gyereket azonban meg is szülhetik és rögtön állami gondozásba is adhatják a szorult helyzetben lévő nők. Annakidején Homer is így került ide, és talán ez is közrejátszik abban, hogy nem szívesen segédkezik az angyalcsinálásban. Ezt leszámítva mégis meleg, mondhatni családi légkörben él, az „éter-függő” Dr. Larch és a két gondozó-nővér furcsa triumvirátusának védelme alatt. Aztán, visszavonhatatlanul felnőve, felkéredzkedik egy műtétre érkező pár autójára, és „kilép a nagybetűs életbe”. Ekkor kezdődnek a valódi bonyodalmak, de sajnos nemcsak a történet szintjén. A forgatókönyv (melyet esetünkben a film alapjául szolgáló regény szerzője írt), néhol erősen következetlen. Hagy például elsikkadni olyan lényeges szálat, mint Dr. Larch leváltásának veszélye, és kissé túlerőlteti a címadó Az Almaborház szabályai („irodalmibb” fordításban „Almaprésház-regula”)-metaforát, amely (ha jól értem) azt hivatott szimbolizálni, hogy az élet csak a gyakorlatban tanulható meg, végső soron mindenkinek magának kell megalkotnia saját élete szabályait.

Viszont a dramaturgiai elnagyoltságokért is kárpótol a szép, intenzív színekkel dolgozó operatőri munka. A majdhogynem (vagy már egészen) korszerűtlennek számító érzelmek pedig (persze csak ha kaphatóak vagyunk rájuk) „üdítő kivételként” hatnak – nesze neked posztmodern értékviszonylagosság. Csak egy dologban lehetünk biztosak: az almaszósz az almaszósz. Ne hajíts bele galacsint!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2846