KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Maloin

Tarr Béla

Tarr Béla Georges Simenon regényéről.

 

Ha arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy miért szerettem meg és választottam ki ezt a történetet, azt hiszem az a legegyenesebb válasz, hogy azért, mert a mindenség és a hétköznapiság egyszerre jelenik meg benne.

Egyidejűleg kozmikus és kisrealista, egyszerre isteni és emberi, számomra benne foglaltatik a természet és az ember totalitása ugyanúgy, mint mindezek kisszerűsége is. Nagyon megszerettem Maloint.

Maloint, aki egyszerűen és mindenfajta perspektíva nélkül él a végtelen tenger mellett, aki szinte észre sem veszi a világot maga körül, már beletörődött a lassú és folyamatos leszakadásba, az egyre teljesebbé váló elmagányosodásba. Kapcsolatai mindinkább leszűkülnek, automatizálódnak, talán a legtöbb köze ahhoz a sirályhoz marad, akit mindennap megetet és így magához szelídít.

Amikor Maloin szemtanújává válik egy gyilkosságnak, megváltozik az élete. Szembe kell néznie olyan morális kérdésekkel, hogy mi a bűn, mi a bűnhődés, hol húzódik a határ az ártatlanság és a bűnrészesség között, és ez a kétkedési folyamat elvezeti őt ahhoz az ontológiai kérdéshez, hogy mi a létezés értelme, illetve értéke. Nevezetesen, hogy van-e értelem és érték?

Maloin kiállja a legnagyobb próbát is, a legsúlyosabb bűn elkövetése után, még ha el is veszítette az együgyűek ártatlanságát, megőrzi a becsületességét.

Megöregedve, kopaszon és ráncosan végre felnőtté válik.

De ez a felnőttség és bölcsesség már túl sok az életben maradáshoz.

Nehezen megszerzett emberi méltóságát csak egy méltóságteljes öngyilkossággal őrizheti meg.

Utolsó evezőcsapásai az örökkönvaló végtelen tenger ölébe vezetik vissza.

Maloin története mindannyiunkké, személy szerint különösen az enyém, meghitt és intim, barátságtalan és zord, mint az a táj, amiben mindez játszódik.

A film hangvétele tehát személyes lesz, minden kockájából áradni fog az a szemlélet, ahogyan én a világot látom, stílusában pedig puritán egyszerűséggel törekszem arra, hogy a maloini proletárvilág komplexitását minél hitelesebben és szeretetteljesebben életre kelthessem.

Úgy gondolom, hogyha ezt sikerül megvalósítanom, akkor maradéktalanul elégedett lehetek.

Tarr Béla

1998. karácsonyán


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2300