KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Táncterápia

Alföldi Nóra

Finding Your Feet – brit, 2017. Rendezte: Richard Loncraine. Írta: Nick Moorcroft és Meg Leonard. Kép: John Pardue. Zene: Michael J. McEvoy. Szereplők: Imelda Staunton (Sandra), Timothy Spall (Charlie), Celia Imrie (Bif), Joanna Lumley (Jackie), David Hayman (Ted). Gyártó: Powder Keg Pictures / Eclipse Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 111 perc.

 

A brit filmipar sikerének egyik kulcsa, hogy mindig kiválóan méri fel a közönségigényeket, és ha egyszer rátapint egy trendre, akkor ahhoz bulldogharapás erejével és kitartásával ragaszkodik. Az utóbbi években például elsődleges célközönségének a friss nyugdíjas, ám igen virulens generációt tekinti: elég, ha csak a nagyobb szabású, Oscarra gyúrt filmeket nézzük. A tendenciát azonban kisebb lélegzetű művekben is érvényesíti, ilyen Richard Loncraine tipikusan brit kisrealista, Táncterápia című filmje, amely minden köntörfalazás nélkül tűzi zászlajára a mostanában felkapott „az igazi élet a nyugdíjjal kezdődik” és „a hatvan az új negyven” futamokat. Van ebben ráció, hiszen a jelenlegi 60-as generáció bőségesen áldoz a szórakozás oltárán, sőt az utazgatások, éttermezések és bulizgatások közepette moziba is jár.

Loncraine filmjének főhőse Sandra, aki miután csalfa férjét leleplezi, hátrahagyva luxus életét, bohém húgához költözik, aki nyugalmas éveit füvezéssel, haverozással, öko-bio háztartásvezetéssel tölti idejét, lendületét táncházba járásból meríti. Sandra eleinte tömény sznobériával kezeli a helyzetet, az önsajnálatból menekülve azonban csatlakozik a kissé darabosan mozgó tánckarhoz és ezzel természetesen egy új élet és egy új románc körvonalai rajzolódnak ki előtte. Loncraine nagyon jó ütemben, ízléses humorral és pont ideális mennyiségű empátiával bontogatja a kapuzárás utáni történetet és szerencsére sehol nem rondít bele se ízléstelen nyugger-poénokkal. A Táncterápia minden olyan elemmel rendelkezik, amelyeket egy brit komédiától elvárunk: sorakoznak benne a szívmelengető karakterek, működik a nyers cinizmus, amit néha nyakon öntenek a megható pillanatok. Minden rendesen a helyére van rakva, simára van vasalva, sehol egy ránc vagy gyűrődés – olyan az egész, mint anyáink vasárnapi ebédje: otthonos, kényelmes és megbízhatóan hozza az ismerős színvonalat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13648