KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A forradalom napján

Pápai Zsolt

Bastille Day/The Take – amerikai–brit–francia–luxemburgi, 2016. Rendezte: James Watkins. Szereplők: Idris Elba, Richard Madden, Charlotte Le Bon. Forgalmazó: Independent. 93 perc.

 

Európában alighanem a britek és a franciák adaptálták a leghűségesebben a hollywoodiánus thrilleralakzatokat, ezért a mindenkori néző néminemű elvárásokkal áll egy amerikai–francia–brit koprodukcióban készült borzongásmozi elébe. A brit James Watkins (Gyilkos kilátások, A fekete ruhás nő) által írt és rendezett, a szintén brit Richard Madden (Trónok harca-sorozat) és Idris Elba (Amerikai gengszter, Mandela, Beasts of No Nation) főszereplésével készült, Párizsban játszódó film „az ember, aki túl sokat tudott”-formulát keresztezi az akciósűrített zsaruthrillerrel, olyanformán, hogy az események hátterébe belelop egy keveset Spike Lee erősen társadalomtudatos mesterművéből, a Szemet szemértből is. A cselekmény klasszikus félreértéshelyzettel kezdődik, a notórius zsebtolvaj, Michael (Madden) ellop egy merénylethez gyártott bombát tartalmazó táskát, mit sem sejtve annak tartalmáról, és miután értéktelennek találva elhajítja, bekövetkezik a több ember halálát eredményező detonáció. Ezek után nem csak a fél francia titkosszolgálat ered a nyomába, de a CIA Párizsba kihelyezett tagozatának vasökle (Elba) is lesújt rá, miközben a valódi bűnösök tovább szervezhetik üzelmeiket.

Az ígéretes alaphelyzetből ugyan sokat kihoz Watkins, mindazonáltal műve hagy egy kevés hiányérzetet. A dialógusépítés terén néhol – kivált az első harmadában – kifejezetten invenciózus a film, és a középkategóriás noirklasszikusokat idéző mondatok üdítőek a fülnek, minden más fronton viszont túlságosan óvatos a rendező–forgatókönyvíró, és meg sem próbálja eloldani magát a kliséktől, végig a nagy elődök által lassan száz éve alaposan kitaposott ösvényen halad. Hiába izgalmasak például az akciók – lásd az expozíció háztetős ugrabugráját vagy a bankban játszódó zárlat füstös-ködös puskapárbaját –, ha valójában töredékmásodpercekre sem tudnak meglepni a megoldásaikkal, illetve hiába sokcsavaros a cselekménybonyolítás, ha minden fordulat veretes ősthrillereket idéz.




Extrák: Nincsenek.




A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13220