KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

ill Manors – Rázós környék

Baski Sándor

ill Manors – brit, 2012. Rendezte és írta: Ben Drew. Kép: Gray Shaw. Zene: Plan B. Szereplők: Riz Ahmed (Aaron), Ed Skrein (Ed), Lee Allen (Chris), Keef Coggins (Kirby), Anouska Mond (Michelle). Gyártó: Miceowave / Film London / Ill Manors / Aimmimage. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 121 perc.

A nagyközönség a rappereket máig a félmeztelen nők gyűrűjében kilós aranyfukszokat lóbáló mű-gengszterekkel azonosítja, holott a zsánernek léteznek olyan kifejezetten intelligens művelő is, akik szövegeikben nagyfokú társadalmi érzékenységekről tesznek tanúbizonyságot. Ilyen a brit Ben Drew, alias Plan B is, aki debütáló albumán (Who Needs Actions When You Got Words) Észak-Londonba kalauzolta el hallgatóságát, az önkormányzati lakásokban tengődő csonka családok, az agresszív tinédzserek és az utcát uraló dealerek világába. Az egyes szám első személyben előadott portrék többsége ugyanazt a tanulságot közvetítette, mint az Elvis Presley-féle In The Ghetto évtizedekkel korábban: a környezet determinál, a szülők és a társadalom által magukra hagyott gyerekek elvadulnak, a testi és lelki nyomor így újratermelődik.

A Drew által írt és rendezett ill Manors – Rázós környék ennek az egyébként nem túl forradalmi tételnek hivatott az illusztrációjául szolgálni. A rapper formális filmes képzésben ugyan nem részesült, de a mozgóképes dramaturgia iránti affinitása már a második albuma kapcsán megmutatkozott: a The Defamation of Strickland Banks dalai és a kapcsolódó videoklipek egyetlen összefüggő történetet meséltek el. Az ill Manors narrációjaként ugyancsak a rapbetétek szolgálnak: Plan B, mint egyszemélyes görög kórus kommentálja a cselekményt, illetőleg beavatja a nézőket a szereplők múltjába, felvillantva a gyerekkoruk meghatározó eseményeit. A nagyjából egy hetet átfogó történet helyszíne a londoni Forest Gate, az a környék, ahol Drew is felnőtt, a szereplők pedig az errefelé „őshonos” drogdealerek, chavek (balhés fiatalok) és crackfüggő kurvák. A film időjátékokkal tarkított epizodikus szerkezete a Ponyvaregény-típusú puzzle-mozikat idézi, de Tarantinóval ellentétben Drew nem idealizálja a gengsztervilágot. A jórészt amatőr színészek közreműködésével, eredeti helyszíneken és fillérekből forgatott ill Manors, kíméletlen realizmusa és nyersessége okán inkább a dán Pusher-trilógia és a This is England rokonának tekinthető. Drew ugyanakkor nem tud és nem is akar szenvtelen maradni, így a film az utolsó félórában leplezetlenül melodramatikussá válik. Egy kevésbé személyes alkotást az efféle hatásvadászat talán hiteltelenítene, de mivel az ill Manors bevallottan a rapzene népnevelő attitűdjét zsákmányolja ki –, maximális sikerrel –, nem opciója, hanem kötelessége morális tanmeseként (is) működnie.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11411