KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Képlet

Pápai Zsolt

Knowing – ausztrál, 2009. Rendezte: Alex Proyas. Írta: Ryne Douglas Pearson, Juliet Snowden és Stiles White. Kép: Simon Duggan. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Nicolas Cage (John), Chandler Canterbury (Caleb), Rose Byrne (Diana), Lara Robinson (Lucinda Embry / Abby Wayland), Nadia Townsend (Grace Koestler). Gyártó: Summit / Escape Artists / Goldcrest / Kaplan/Perrone / Wintergreen. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 121 perc.

 

A képlet nem szerencsés csillagzat szülötte: az egykor ígéretes pálya előtt álló Richard Kellyt (Donnie Darko) cserélték le a forgatás közben a szintén jobb napokat látott Alex Proyasra (A holló; Dark City). Talán a rendezőváltás magyarázza, hogy az utóbbi évek egyik legkülönösebb mozihibridje, legvalószerűtlenebb műfajkevercse készült el.

Prekognitív sci-fi, misztikus thriller és bibliai allúziókkal teli fantasy oltódik egymásba. 1959-ben az elemista Lucinda megír egy titokzatos számsort, amelyben száz százalékos találati aránnyal prognosztizálja a következő ötven év legpusztítóbb természeti katasztrófáit és terrorcselekményeit. A hosszú időre eltemetett, 2009-ben azonban előhantolt írás egy asztrofizikus birtokába jut, aki a számok jelentésének megfejtése közben ráébred, hogy három esemény még nem teljesült.

A képletbe több filmre elegendő ötlet zsúfolódott bele, de a kiindulópont kivételével egyik sem érdekes. Fokozza a zavart, hogy a drámai nagyjelenetek nem megrázóak, inkább megmosolyogtatóak (mint például az amúgy technikailag pazarul összerakott CGI-repülőbaleset a vadul hadonászó emberfáklyákkal); más jelenetek színei és grafikai megoldásai New Age-katalógusokat idéznek; Nicolas Cage-et pedig lehetetlen komolyan venni a világ – egészen pontosan: az emberi lét – megmentésén fáradozó asztrofizikusként.

A film jó részén alulmotiváltság, enerváltság, szellemtelenség érződik. Szerencsére a játékidő első felében néhány fordulat még csigázza a kíváncsiságot, ébren tartja az érdeklődést, és ez javít valamit a mérlegen. A befejezés viszont sajnos minden értelemben katasztrofális.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9862