KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

The Lost City

Vízer Balázs

The Lost CityEl Tropico, 2006, amerikai. Rendezte: Andy Garcia. Írta: G. Cabrera Infante. Kép: Emmanuel Kadosh. Zene: Andy Garcia. Szereplők: Andy Garcia (Fico Fellove), Inés Sastre (Aurora Fellove), Nestor Carbonell (Luis Fellove), Dustin Hoffman (Meyer Lansky), Bill Murray (az Író). Gyártó: Lions Gate Films. Forgalmazó: Paradigma Film. Feliratos. 143 perc.

 

Még a Világifjúsági Találkozókhoz, maratoni Castro-beszédekhez és az olcsó rumhoz szokott magyar ember szemében is furcsa romantika lengi körül Havannát, hát még a kubai emigránsok számára!

Andes „Andy” Garcia gyerekfővel érkezett Kubából az Egyesült Államokba, és nyilván azóta is hazavágyik, persze egy Castro-mentes demokratikus Kubába. Ezt a túlidealizált Kubát vetíti vissza Garcia élete első rendezésében az ötvenes évek végére, a Batista-rezsim végnapjaira. Itt mindenki boldog, élvezi a napfényt és az El Tropico bár remek zenés műsorait – ennek a vendéglátóegységnek tulajdonosa a Garcia által játszott Fico Fellove –, kivéve néhány forrófejű forradalmárt, akik nem szeretik a korrupt és mellesleg véreskezű Batista diktátort. Csakhogy a forrófejűek furcsa módon győznek, és beindul az államosítás, melynek az El Tropico is áldozatul esik, sőt, Fico szerelmét, öccse özvegyét is elcsábítja a forradalom! Mindezt a könnyesebb latin-amerikai szapanoperákra emlékeztető történetmesélés tárja elénk, és biztos, ami biztos, kapunk pár nagy nevet is – megjelenik Dustin Hoffman mint amerikai gengszter, és láthatjuk Bill Murray-t mint Fico bölcs „udvari bolondját” – csakhogy ők aztán végképp kilógnak a filmből. Ami ennél is zavaróbb, a rendező öntudatlan önajnározása, egy becsületes, férfias, végsőkig lojális és végtelenül őszinte ember portréjának megrajzolása – önmagáról. De Garciának van stílusérzéke – a film zenéjének nagyrészét is ő szerezte – így a Lost City-t legalább nézni és hallgatni jó. A karibi hangulat átjön a monokróm színekben felvett képeken, a revüszámok jól sikerültek, a Malencon felcsapódó hullámai impozánsak, az ember pedig folyton azt várja, hogy mikor bukkannak fel a Buena Vista Social Club zenészei – csak fiatalon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8864