KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Tűzszekerek vagy Illés szekere

Brüll Mária

 

A Tűzszekerek című, közelmúltban bemutatott angol filmről semmit sem tudtam, csupán annyit, hogy Vangelis kísérőzenéje zenei Oscar-díjat kapott.

Vártam a címadásra utaló szekereket, tűzszekereket. Egy idő után derengeni kezdett, hogy a rendező nyilvánvalóan szimbolikus címet választott. Egy szimbólumrendszer ilyetén alkalmazása pedig feltételezi, mondhatni bizonyosra veszi annak, úgymond, internacionális értelmezési lehetőségét – függetlenül a filmes szemlélők nyelvi ismereteitől.

Hamarosan nyilvánvaló lett, hogy egy szokatlan helyzetről van szó. A moziműsor olvasója egy alapjaiban pontos, ám mégsem hiteles – megkockáztatom: kevéssé átgondolt – fordítás áldozata.

A Chariots of Fire címét William Blake egy ismert versének részletéből kapta:

 

„A felhők ketté nyíljanak!

Ide én tüzes szekerem!

És szellemharcom nem szűnik,

Le nem hanyatlik én dzsidám,

Míg Jeruzsálem föl nem áll.”

 

(Tóth Eszter fordítása)

 

A Milton (Előszó) című vers az angol iskolákban nevelkedettek számára kétségtelenül ismert. Olyannyira elterjedt, csupán a nyomaték kedvéért említem, hogy például az Idézetek szótára című Penguin kötetben (1981) is szerepel mint gyakran szólásként használt idézet. Való igaz, hogy a kérdéses címfordítás lényegében csupán a helyesbítés, a film hangulata és mondandója szempontjából szinte nélkülözhetetlen jobbítás lehetőségét sugallja. Egyidejűleg, mégis, nagyszerű összehasonlító vers- és Biblia-elemzés lehetőségét kínálja – még a témakörben jószerivel járatlan számára is. A Chariots of Fire az angol nyelv szabályai szerint fordítható „tűzszekerek”-nek, ám a nyelv egy további jelzős szerkezetet: a „tüzes szekerek” változatot is megengedi. Hiszem, hogy önmagában ez a szóhasználat már sokak számára visszacsengett volna Ady soraiból:

 

„Az Úr Illésként elviszi mind,

Kiket nagyon sújt és szeret:

Tüzes, gyors szíveket ad nekik,

Ezek a tüzes szekerek.”

 

A filmet szemlélve – Ady sorai kapcsán – megkockáztatható, hogy az Illés szekere filmcím sem rontott volna a fordítás tartalmi pontosságán. Ellenkezőleg: hazai kultúránkba helyezte volna az eredeti forrást. Jóllehet más sorokat kiragadva, mind Ady, mind Blake a bibliai történetet idézte. (Királyok Könyve II. 2. Illés az égbe ragadtatik) Sokat emlegetett, sajnálatosan hiányos bibliai műveltségünk nem teszi lehetővé, hogy közvetlenül és azonnal az „eredetire” asszociáljunk: „léleknek kettős mértékére” és „a tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztására”.

Adyhoz, Blake-hez és kultúrtörténetünk ezernyi műalkotásához hasonlóan Hugh Hudson rendező is a Bibliához fordult, amikor a húszas évekbe helyezett magával ragadó történettel akart mindannyiunkat Illés száguldó szekerére emlékeztetni.

Nem jellemző, hogy egyazon filmben több fordítással, értelmezéssel összefüggő problémával találkozunk. A fentebb említett címfordítással legalábbis „egyenértékű” – ha éppen nem zavaróbb – félreértés történt a film utolsó kockáin, az ott megjelenő feliratok nem lefordításakor. A gyanútlan szemlélő az utolsó kockákon feltűnő sorokat óhatatlanul a film gyártásával összefüggő kiegészítő információnak vélhette. Így, az általában gyorsan távozók bizonyosan, a filmben az utolsó percekig gyönyörködők feltehetően szintén nem értesültek a film fontos „schlusspoén”-járól. A felirat a két központi figura elhalálozási időpontját közölte: „Abrahams 1978 novemberében halt meg, Lyndell elhunyt a II. világháborúban.”

Mind a feliratot, mind a szinkronizálást azért találták ki, hogy az idegen nyelven nem vagy alig értő moziközönség anyanyelvén érthesse és értelmezhesse idegen alkotók ország- és nyelvi határokat átlépő mondandóját.

 

Brüll Mária

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6991