KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Monteiro halálára

Bikácsy Gergely

 

João César Monteiro vénen és mégis fiatalon halt meg, tele bájosan perverz tervekkel. Portugálián kívül sokáig nem ismerték. Elsőként a francia kritikusok nyitották rá a szemüket, Emlékek a sárga házból című 1989-es filmjét megbámulva. A cím is mutatja, Monteirót a bolondok érdekelték, főként a vénember-bolondok. Színész és rendező: ő maga is vénnek szeretett látszani, nyilván mert legbelül, provokációs indulataival, sátáni képzeletében olyan fiatal volt. Dühét a régi libertinusok finom gonoszságába csomagolta. Erőszakot, agressziót nem nagyon engedett filmvásznára. Fiatal lányokra sóvárgó luciferien rút, de elegáns kéjencet szeretett ábrázolni. Ehhez ő értett a legjobban – tehát saját maga játszotta a sovány, égőszemű, halkan perverz, istent, ördögöt és leánybecsületet nem ismerő figurákat. Az általa alakított vénembereket a húsz éven felüli leányzók már nem érdekelték. Irtózott a kacérkodó, csábító, felkínálkozó szépségektől is, akik bűnre vágyva villantják dús keblüket. Az ő hősének a kicsiny hamvas kellett, a naiv, az ártatlan, akit ő ronthat meg, de nem erőszakkal, hanem hosszú, lassú, ceremóniás játékkal.

A finom, törékeny fagylaltoslányok hozták nemes izgalomba. „Inkább nyalni, mint behatolni” – ez volt szép ars poeticája. Kisbárányként viselkedő Sade márki. Filmjeiben minden fiatal lány szűzien tudatlannak mutatkozik, hogy ő ronthassa meg őket, szépen, gyengéden. Megvetette a hentes-kanokat, a macho férfitípust. Legjobb filmjében olyan átszellemült kéjencet teremtett, hogy e vén erkölcstelent már csak Istennek lehetett tekinteni. Magyarországra egyetlen filmje jutott el, éppen ez: az Isteni komédia. Ebben finomabban perverz vágyakról árulkodott, mint aminőket a film addigi száz éves története ismert: Európa minden művelt kéjenc-művésze és -nézője megoldotta előtte tunikáját. Isten-filmjének folytatását is elkészítette, erre máig hiába várunk idehaza. Azután ünnepi fesztivál-premierre nevezte be Hófehérke című új opuszát. Hatalmas pénzért forgatta. Itt is finom nyalatkozásokra készült fel az igényes meghívottak krémje: aztán másfél óráig a mindvégig fekete filmvásznat bámulhatták, melybe egyszer fehér fénypászma villant. Lucifer visszavágott, a fesztiválközönség dühödten pfujolt. Ez lett búcsúfellépése: João César Monteiro immár nem földi kéjencekkel társalog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2376