KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

24 óra a halálig

Roboz Gábor

24 Hours to Live – dél-afrikai–hongkongi, 2017. Rendezte: Brian Smrz. Írta: Zach Dean, Jim McClain és Ron Mita. Kép: Ben Nott. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Ethan Hawke (Travis Conrad), Rutger Hauer (Frank), Paul Anderson (Jim Morrow), Nathalie Boltt (Helen). Gyártó: Thunder Road Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 93 perc.

 

Ethan Hawke gályázik már annyi ideje Hollywood környékén, hogy ötvenhez közeledve kijárjon neki egy vagány akciószerep, és a műfajkalandor a Versenyfutás az idővel fércműve után idén újabb próbát tett. A rendezés feladatát az egyik stúdiófilmes trendhez igazodva az a Brian Smrz kapta meg, aki három évtizeden át dolgozott kaszkadőrként, és a 2009-es Hős kerestetik után ő is kapott még egy esélyt. Közös filmjüket sok mindennel lehet vádolni, de azzal nem, hogy címe zsákbamacskát árul: a 24 óra a halálig főhőse egy ex-bérgyilkos, akit egykori társa rábeszél egy utolsó utáni munkára, a férfi azonban lelkiismereti okokból (hiába interpolos a célpont, ha egyszer anya is) felrúgja a tervet, és kis híján bele is hal. Ezután olyan lesz a napja, mint Jack Bauernek fénykorában: nem csak megmentőként, hanem bosszúállóként is teljesítenie kell, és a testébe injekciózott vegyületek csak huszonnégy óráig tartják életben.

Bár a Cranket idéző alapötlet és a rendező múltja (meg a Bourne-sorozat ihlette zene) a műfaj ismerőinek nyaktörő mutatványokat és túlpörgetett cselekményt ígér, a film épp az ellenkező stratégiát választja. A volt munkaadója ellen forduló hős hadjárata a követhetőre vágott akcióktól a szinte végig hihető fordulatokon át a mérsékelt erőszakig manapság szokatlannak számít, a ritkán látott dél-afrikai közeg szintén üdítő, és ugyan kibontakozni nincs lehetősége, Hawke rutinból hozza a kiégett keményfiú figuráját. Legalább annyira nehéz haragudni a filmre, mint fél évvel a megtekintés után emlékezni rá: Liam Neeson és Keanu Reeves adrenalinbombái mellett ilyen visszafogott iparos munkával nem lehet akciósztárt csinálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13522