KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Akihez beszél a föld

Pápai Zsolt

The Water Diviner – ausztrál-török, 2014. Rendezte: Russell Crowe. Írta: Andrew Knight és Andrew Anastasios.. Kép: Andrew Lesnie. Zene: David Hirschfelder. Szereplők: Russell Crowe (Connor), Olga Kurylenko (Ayshe), Yilmaz Erdogan (Hasszan), Jai Courtney (Hughes). Gyártó: Fear of God Films / Hopscotch Features / RatPac Entertainment. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 111 perc.

 

A sztárszínész Russell Crowe rendezői debütálásában az első világháborúban az antant oldalán a törökországi Gallipoli vérszivattyújába vetett ausztrál katonák tragédiáját dolgozta fel, mindenekelőtt David Leant és Steven Spielberget, távolabbról pedig Peter Weirt citálva. Az epikus indíttatás Leant idézi, a melodrámai tónus a Hadak útján Spielbergjét, és a film ugyan egyetlen pillanatra sem ereszti a nézőt – meseszövése imponáló, tájérzékenysége, fényképezése lehengerlő, olyannyira, hogy még a tízpercenként kötelezően érkező lassított felvételek sem zavaróak –, de Crowe talán nem elég bátor és következetes nevezett rendezők örökségének felvállalásában.

A történet hőse a három fiát Gallipolinál vesztő ausztrál farmer (Crowe), aki felesége halála után nekivág, hogy felkutassa a csatamezőn gyermekeinek holttestét, és hazai temetőbe szállíttassa őket. Isztambulban találkozik az újrakezdés lehetőségét megtestesítő fiatal özvegyasszonnyal, a már Óhollywoodban is népszerű megváltástörténetek posztklasszikus variánsát látjuk hát. A háborús film és a melodráma műfaja hagyományosan jól megfér egymással, ezúttal viszont nem hézagmentesen illeszkednek, főként a film ellentmondásos értékorientációja miatt. Crowe-nak, színészként és rendezőként egyaránt, kivált a melodrámai szituációkkal gyűlik meg a baja. Rosszul áll neki a hősszerelmesi póz, zavartan és feszélyezetten mozog, továbbá rendezőként nem képes a néző számára átélhetővé tenni az efféle jelenetekben óhatatlanul is megjelenő pátoszt, amivel az érzelmeket akaratlanul is inkább kínosnak és eltagadandónak, semmint kontrollálhatatlannak és parttalanul áradónak ábrázolja – mintha szégyellné azt, amit Spielberg soha nem szégyellt. Szerencsére azonban Crowe a bontakozó szerelem mellett egy férfibarátság megszületését is filmre veszi, aminek már van dinamikája, annak ellenére, hogy a fiait vesztő ausztrál férfi és a Gallipolit védő török tiszt (a kiváló Yilmaz Erdogan a Volt egyszer egy Anatóliából) cimboraságának története legalábbis történelmietlennek tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12347