KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Édesnégyes

Huber Zoltán

Your Sister’s Sister – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Lynn Shelton. Kép: Benjamin Kasulke. Zene: Vinny Smith. Szereplők: Emily Blunt (Iris), Rosemarie Dewitt (Hannah), Mark Duplass (Jack), Mike Birbiglia (Al). Gyártó: Ada Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 90 perc.

Az egyéni boldogulás, a szakmai karrier mítosza óhatatlanul vezet a hagyományos családmodell eróziójához, amely elsősorban az amerikai középosztály bevett értékrendjét sújtja. A tengerentúli indie-rendezők sem véletlenül boncolgatják oly kitartóan az útkereső harmincasok kusza párkapcsolati labirintusait, hisz a divatos melodrámák mögött valós társadalmi tünetek húzódnak. Az off-beat alkotások az álomgyári sziruppal szemben valódi élethelyzeteket, megfontolandó kiutakat kívánnak felmutatni – több-kevesebb sikerrel.

Lynn Shelton író-rendezőt is e nemes célok vezérlik, és a minimális költségvetésű, okos kamaradrámáival eddig sikerrel kerülte el a kortárs független szcénára egyre jellemzőbb, üres modorosságot. Shelton a klisék helyett érdekes, friss nézőpontokból mutatja be az apró, ám annál égetőbb egzisztenciális dilemmákat. Az Édesnégyes a korábbi darabok nyomvonalán halad, míg megoldásaival elsősorban az előző siker, a Sundance-kedvenc Legmelegebb nap formuláját gondolja tovább. A szimpatikusan egyszerű és letisztult receptúrából szerencsére ezúttal is kedves, szerethető végeredmény születik.

Két nővér és egy férfi barát fut egymásba egy idilli tóparti házban, ahol nemcsak a sűrű őszi pára, de az elvesztett testvér/szerelmes fájó emléke is megüli a levegőt. E három fiatal keserédes egymásra találása a szépen fényképezett színészi improvizációkra épül, a sűrű párbeszédek ellenpontjaiként pedig az álmos vidéki tájképek kapnak szerepet. Hőseink egymáshoz (és önmagukhoz) fűződő viszonyai az összes lehetséges módon egymásba gabalyodnak, a sorsuk alakulása ezért az apróbb döccenők ellenére is kellő feszültséggel viszi előre a történetet. Sőt, Shelton végül a megfelelő érzelmi csúcspontot is képes meghódítani: egy pillanatra sikerül elhitetetnie, hogy az igazi boldogság még ebben a kusza, kiszámíthatatlan világban sem teljesen reménytelen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11227