KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Karácsony Artúr

Fekete Tamás

Arthur Christmas – amerikai, 2011. Rendezte: Sarah Smith. Írta: Peter Baynham. Zene: Harry Gregson-Williams. Gyártó: Aardman Animations / Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 97 perc.

Az 1972-ben alapított bristoli székhelyű Aardman stúdió elsősorban a Wallace és Gromit-kisfilmeknek, illetve a két figurát 2005-ben egész estés gyurmafilmbe hajszoló Elvetemült veteménylénynek köszönheti ismertségét. Öt éve, nem sokkal az Elvitte a víz bemutatója előtt jelentették be, hogy a DreamWorks-szel kötött megállapodást – melynek keretében a fenti alkotások mellett többek között a 2000-ben bemutatott Csibefutam is készült – nem újítják meg; így a Karácsony Artúr már a Sonyval közösen készült – egyben egy új fejezet első állomásaként is kijelölve azt az utat, melyet az Aardman követni kíván.

A Karácsony Artúr egyetlen éjszaka, december 24.-én játszódik: noha a Télapó és csapata szokásos akciói ezúttal is sikeresen teljesülnek, némi hiba csúszik a rendszerbe, és egyetlen ajándék nem ér el a címzettjéhez. A Mikulás kisebbik fia, az Északi-sarkra címzett levelek lelkiismeretes szelektálója és válaszolója azonban nem nyugszik bele a statisztikailag elhanyagolható nagyságrendű tévedésbe, és úgy dönt, ha mások nem vállalják, maga kézbesíti ki a vágyott biciklit.

A Télapó munkájának és magánéletének témája nem új keletű – különös módon azonban előbb jelent meg élőszereplős filmben, mint animációban. A Vasembert is jegyző Jon Favreau rendezésében készült Mi a manó főszereplője egy tévedésből az Északi-sarkra került, majd apja keresésére New Yorkba érkezett felnőtt-testbe bújt gyerek, míg a Télbratyó már egyenesen a mellőzött, megkeseredett és cinikus idősebb testvért tesz főhőssé. A Karácsony Artúr jóval szelídebb hangvételt üt meg, valódi antagonistát nem is használva hagyományosnak is tekinthető kalandfilmes narratívát használ, melyben Artúrnak (és nagyapjának) több ezer mérföldet kell megtennie, legyőzve az időt, a távolságot és a kíváncsi tekinteteket. Ennek megfelelően pedig a végkifejlet sem lehet más, mint a boldogság kötelező érvényű elnyerése, kinek-kinek habitusa és érdeklődési köre szerint.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10907