KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kecskebűvölők

Sepsi László

The Men Who Stare at Goats­ – amerikai-brit, 2009. Rendezte: Grant Heslov. Írta: Jon Ronson regényéből Peter Straughan. Kép: Robert Elswit. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: George Clooney (Lyn Cassady), Ewan McGregor (Bob Wilton), Jeff Bridges (Bill Django), Kevin Spacey (Larry Hooper). Gyártó: BBC Films / Smoke House. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 94 perc.

Miként a Clinton-éra és a koszovói válság az Amikor a farok csóváljá…-val, úgy a Bush-adminisztráció is kitermelte a maga éles nyelvű szatíráit, legyen szó a hátországot a dokumentumfilm védőpajzsa mögé bújva ostorozó Michael Moore munkáiról, a kialakult helyzet karneváli őrületét hangsúlyozó Postalról, vagy a háború abszurditását klasszikus sablonok mentén megéneklő Bőrfejekről. Hasonlóan az inkompetens vezetés és a mindent átható paranoia tragikomédiáját univerzálissá növelő Égető bizonyítékhoz, a Kecskebűvölők is a Coen-testvérek és George Clooney holdudvarából került ki, a rendezői székben a színészként, producerként és forgatókönyv-íróként is évtizedek óta működő Grant Heslovval.

Míg a Kecskebűvölők alapjául szolgáló Jon Ronson-kötet elsősorban többé-kevésbé hitelesített anekdoták és a szerző lazán kötődő epizódokból összeálló nyomozásainak gyűjteménye, a filmverzió továbbra is epizodikus, de valamivel feszesebb narratívába illeszti az eredeti legemlékezetesebb gegjeit, hogy végül még egy antagonistával is megajándékozza nézőjét. Az amerikai hadviselés, a flower power, a new age-es ezoteria és a paranormális képességek kutatásának beteges románca Ronson írásának utolsó harmadában már könyörtelenül sötét – de még mindig fájdalmasan nevetséges – vízióvá alakul, ahol a kollektív elmebajnak köszönhetően a legjobb szándékú (habár végtelenül ostoba) ötleteket is sikerül horrorba illő módon felhasználni – lásd az eredetileg az ellenség megnyugtatására szánt muzsikával végrehajtott kínvallatások példáját. Ezzel szemben – habár az említett motívumot megtartja – Heslov egy pillanatra sem hagyja, hogy filmjét a túlzott valóságközeliség elnehezítse: Barney és az I Love You Song egy poén a sok közül, ahogyan a hippikorszak ideái és az amerikai álom is önmaguk súlytalan és torz paródiájába forduló mítoszok csupán, amelyek lényegében felcserélhetőek a mindkét verzióban oly sokat emlegetett Jedi-kultusszal. A Kecskebűvölők egy olykor húsbavágó könyv talán túlságosan is könnyed interpretációja, mely már-már nihilizmusba hajló cinizmussal vágja el a gordiuszi csomót: nincs mit tenni, már csak röhögni lehet az egészen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10217