KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bolondok aranya

Kárpáti György

Fools’s Gold – amerikai, 2008. Rendezte: Andy Tennant. Írta: John Claflin, Daniel Zelman, Andy Tennant. Kép: Don Burgess. Zene: George Fenton. Szereplők: Matthew McConaughey (Benjamin Finnegan), Kate Hudson (Tess Finnegan), Donald Sutherland (Nigel Honeycutt), Ewen Bremner (Alfonz). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 113 perc.

 

Miközben napjainkban lankadatlanul tombol a CGI-kultusz, kézenfekvőnek tűnik, hogy Hollywood a nyolcvanas évek után ismét elveszett világok, eltűnt kincsek nyomába eredjen, s a fantázia 3D által rekonstruált világába kalauzoljon a bitek segítségével (A nemzet aranya, A Karib-tenger kalózai), megteremtve a kalandfilmek legújabb kori reneszánszát. Kár, hogy a Bolondok aranyában a kincskeresés csak ürügy a romanticizált szüzsében, másodlagos történés egy zátonyra futott házasság helyreállításában. A romantikus filmekre szakosodott Andy Tennant vállaltan a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? receptjét újrahasznosítva dobta ismét vízbe a Kate HudsonMatthew McConaughey sikerpárost idei válság-románcában. Mint már oly sokszor, a film hősei ezúttal is úgy érzik, elszúrt házasságukra gyógyír lehet a kincskeresés, amely tevékenység kellő adrenalinnal és izgalommal jár, hogy a feszült helyzetben ismét egymásra találjanak.

A történet ezúttal egy 1715-ben, Fülöp spanyol király uralkodása idején a karibi térségben eltűnt hatalmas kincs keresése körül bonyolódik. A film a romantikus vígjátékok bejáratott cselekményvezetése szerint szerveződik, csakhogy lejárt szavatosságú kiszerelésben. Odavetett, kétdimenziós karakterek, kellemetlen ripacskodás, mondvacsinált konfliktusok: mindenféle drámaiság bántóan sematikus és banális, s az egész sokkal inkább emlékeztet valamiféle karibi búvár–jet-ski vakációra, semmint vérre, kincsre, házasságra menő küzdelemre. Nem érezni a tétet, mert lényegében nincsen, a kaland-aktus folyamatosan háttérbe szorul az üresjáratok miatt. A műfajok rosszul megválasztott arányának eredményeképp a film kalandnak nem elég kaland, romantikusnak nem elég romantikus, ellenben minden pillanatban kirívóan felszínes. Legalább a stáb jót vakációzott a Bahamákon és az ausztrál forgatási helyszíneken – de ez a nézőt aligha fogja vigasztalni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9333