KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról

Csala Károly

 

Tavaly új sorozat indult a szovjet filmkönyv-kiadásban: A szocializmus világának filmvászna címmel. Alkotói portrékat, vázlatos kismonográfiákat szándékoznak megjelentetni ebben a szocialista tábor országainak kiemelkedő filmművészeiről. A sorozat kiadója a Szovjetunió Filmművészeinek Szövetsége. Mindjárt a második darab bennünket érint: Kovács András művészetéről ad áttekintést. (A címe: Kovács András filmrendező.) Az olcsó, fűzött könyvecske 30 000 példányban került a szovjet filmkedvelőkhöz.

Szerzője Alekszandr Sztyepanovics Trosin, fiatal kritikus. Személyével és írásművével kapcsolatban nehezen kerülhető el a máskülönben nem sokat mondó „rokonszenves” jelző; moszkvai találkozásunkkor kiderült róla, hogy tervezett munkásságának java részét épp a magyar filmművészet mélyebb megismerésének és megismertetésének kívánja szentelni, e célból nyelvünk tanulmányozásának is nekilátott. Könyvéből pedig kitűnik, hogy még a nyelv beható ismerete nélkül is képes volt alapos tájékozódásra viszonyainkban: nem pusztán magyar filmeket tanulmányozott figyelmesen, de a magyar szellemi élet egyéb területein sem járatlan, jól eligazodik hazai problémáinkban.

Természetesen választott tárgya, Kovács András eddigi életműve meg is kívánja az ilyesfajta részletesebb ismereteket. Hiszen – amint a könyvből is szépen kiderül – Kovács művének egyik legjelentősebb mozzanata az úttörő témakeresés és kiválasztás, az olyan publicisztikai témáknak művészi formába fogalmazása, amelyekről igazából rendszerint csak épp egy-egy új Kovács-film bemutatása nyomán kerekedett és kerekedik parázs vita a sajtóban. A történelmi önvizsgálat kérdéseitől a fiatalok „extázisáig”, Lukács György forradalmiság-fogalmától az új gazdasági mechanizmus és a demokrácia kapcsolatáig, a megalkuvás és hamis tudat kontra ésszerű kompromisszum és felelősségvállalás problémaköréig – mind-mind olyan téma, amely csak akkor nem válik egy „idegen” értelmezésében puszta morális, vagy ellenkezőleg, kizárólagosan politikai kérdésfelvetéssé, ha az értelmező csakugyan a konkrét magyar viszonyokhoz képes kapcsolni őket (ahogy Kovács András filmjeiben is kapcsolódik az egyén erkölcsi gondja-baja a konkrét jelen történelméhez). S Trosinról elmondhatjuk mindezt.

A művészi forma elemzése finom megfigyelésekben gazdag e könyvecskében; a „vitaforma”, a sok párbeszédes előadásmód és a képi megformálás viszonyának fejlődését is meggyőző megállapításokkal képes kommentálni – s ez nem is olyan csekélység, tekintettel rá, hogy Kovács András egész rendezői működésének leginkább vitára alkalmas, s a hazai szaksajtóban korántsem kimerítő alapossággal tárgyalt kérdését érinti ezeken a pontokon.

Mindent összevetve, nem felületes vázlat ez Kovács András munkásságáról, hanem csakugyan monografikus igényű és módszerű tanulmány, terjedelmében, persze, korlátozott, de gondolatmenetében teljes. Hozzájárulás a magyar film külhoni „hódításához”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7995