KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Végelgyengülés

Zalán Vince

 

Kira Muratova filmjének egyik, emberekkel zsúfolt metróállomáson játszódó jelenetében hirtelen hányat vágódik valaki. A hullámzó tömegből senki sem siet segítségére. Kikerülik, átlépik, majdhogy le nem tapossák. Később a fal mellé húzkodják. A megérkező hivatalosok csalódottan tapasztalják: alkoholnak nyoma sincs; sorsára hagyják a férfit. A filmben azután kiderül, hogy nemcsak a főszereplő sajátja ez a meg-akadályozhatatlan alvás-kényszer, hanem amerre a kamera csak fordul: iskolában, utcán, házibulin, lakásokban, szinte mindenütt tenyészik ez az alvásba hanyatló fáradtság. A film tere ugyanis a fáradtság glóbusza, méghozzá egy különös fáradtságé. A rendeznőnő, mintha épp a fáradság és a fáradtság megkülönböztetésével kívánná jellemezni a mai szovjet állapotokat. A hősök nem fáradoznak, hanem fáradtak, nem nehéz az életük, hanem egyszerűen reménytelen. Belefáradtak a küzdelembe, hogy mindennapi életük emberi élet legyen. A normális életfeltételek megteremtéséért folytatott küzdelem már felőrölte minden energiájukat. Beletörődtek helyzetükbe. Muratova – a tavalyi berlini fesztiválon is kitüntetett – rendezése pontosan, minden tanári fölény, vagy épp siránkozás nélkül mutatja meg, hogy ez az állapot miként emészti el az emberek közötti szolidaritást. Mert persze a maga módján mindenki próbálkozik: madarakat tart, heppeninget rendez, vagy giccses (emlék) tárgyakat gyűjt stb. de bármi legyen is ez a mód: mind tévút, önérdekű bezárkózás. Senki sem beszélget, mindenki szüntelenül csak a magáét mondja, megállíthatatlanul monologizál. Nincs az a szenvedés, mely visszhangra találna, nincs az a segélykiáltás, melyet bárki is meghallana. Muratova hősei – tanárok, népművelők, naplopók, adminisztrátorok, diákok –, vannak, de nem élnek. Ezért nem is tudhatnak különbséget tenni jó és rossz között. Szinte öntudatlanul teszik ezt is, azt is. A mű eredeti címe: Aszténiás-szindróma. Sok más orosz filmtől eltérően ebben az ogyesszai stúdióban készült filmben nincsen semmi fátumos, vagy a történelmi hagyományokból eredeztetett végzetes kimerültség. A szereplők nem a régmúlt foglyai, hanem elmúlt évtizedek kárvallottjai; nem az emberek, de a társadalom betegsége, hogy stílusosak legyünk: ez az epidemikus aszténia, amely talán még egyetlen szovjet filmben sem mutatta meg igazi arcát olyan kendőzetlenül, mint Kira Muratova filmjében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4099