KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sodródás

Tüske Zsuzsanna

Adrift – amerikai, 2018. Rendezte: Baltasar Kormákur. Írta: Tami Ashcraft könyvéből Aaron Kandell, Jordan Kandell és David Branson Smith. Kép: Robert Richardson. Zene: Volker Bertelmann. Szereplők: Shailene Woodley (Tami), Sam Caflin (Richard), Grace Palmer (Deb), Jeffrey Thomas (Peter). Gyártó: Huayi Brothers / Lakeshore Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 96 perc.

 

Baltasar Kormákur számára az elmúlt években szerzői tematikává izmosodott a természettel szembeni kiszolgáltatottság és küzdelem, amelyben a mindenek felett álló erő az egyetemes emberi magány metaforájává válik. Valós eseményekből vászonra átmentett hősei között akadt magányos izlandi, akit hordónyi fókazsírral felérő súlyfeleslege óvott meg egyedüliként egy hajótörés után a tengeri fagyhaláltól (Dermesztő mélység), majd egy egész hegymászó-tábor került kegyetlen életveszélybe a Föld legmagasabb csúcsán (Everest). Kormákur idei alkotása, a Sodródás ismét egy végtelen tengeren megtörtént esetet dolgoz fel, ezúttal azonban – a jellegzetes, zord szürkék helyett – típusidegen, szépelgő naplemente-pírral.

A vakmerő és kalandvágyó Tami látszólag tökéletes és életre szóló szerelemre talál Tahitin, Richard, a megszállott vitorlázó személyében, boldogságukat azonban egyetlen éjszaka alatt szétrombolja egy hurrikán, amely a tenger közepén csap le és reménytelennek tűnő harcba kényszeríti túlélőit. A végtelen vízen töltött 41 nap történetét Kormákur időbontásos flashback-szerkezettel meséli el, amely újabb rokoni szál a hasonló témájú, de letisztultabb Dermesztő mélységgel, szentimentalizmusban viszont még a másik előd, az Everest giccs-málhájára is rápakol. A múlt jelenetei egyenesen a romantikus ponyvák lapairól kelnek életre, a gejl massza pedig – ugyancsak megállíthatatlan erőként – maga alá temeti a jelen tragikumát, esélyt sem hagyva egy kifinomult hangvételű melodráma kibontakozásának.

Kormákur arcpirító idillje mögött talán egy borúlátóbb üzenet rejtőzik, mely szerint hiába találsz társra, csak ideig-óráig eveztek egy csónakban, mert a víz, a végső, elkerülhetetlen magány az úr. Ám a drámát olcsó sziruppal felütni ezzel együtt is végzetes stratégia: sem a nézői jóindulat, de még egy ügyes dramaturgiai fordulat sem mentheti meg a Sodródást a zátonyra futástól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13774