KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hívatlanok 2: Éjjeli préda

Kovács Patrik

The Strangers: Prey at Night – amerikai, 2018. Rendezte: Johannes Roberts. Írta: Bryan Bertino és Ben Ketai. Kép: Ryan Samul. Zene: Adrian Johnston. Szereplők: Christina Hendricks (Cindy), Martin Henderson (Mike), Bailee Madison (Kinsey), Lewis Pullman (Luke). Gyártó: Rogue Pictures / Fyzz Facility / Intrepid Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 85 perc.

 

Bár a maga idejében a Hívatlanok költségvetésének sokszorosát térítette meg a kasszáknál, a publikumnak mégis tíz évet kellett várnia a B-horror újabb felvonására. Az Éjjeli préda alcímet viselő második rész ráadásul nem is virtigli folytatás, inkább az előd cselekményének ujjgyakorlatszerű variációja. Az előzményekből ismert álarcos pszichopaták ezúttal nem fiatal szerelmespárt terrorizálnak, hanem egy négytagú családot, akik leruccannak idős rokonaik vidéki lakókocsiparkjába. A történet a veretes horrorklisék valóságos enciklopédiája: a bárgyú hősöket (joviális szülők, duzzogó kamaszlány és mamlasz bátyja) egymás után vadásszák le a szúró- és ütőfegyverekkel felvértezett betolakodók, hogy végül csupán az ifjú, de rátermett sikolykirálynő ússza meg ép bőrrel a vériszamos kalandot. Bryan Bertino író (aki a korábbi részt rendezőként is jegyezte) megelégszik a biztonsági játékkal, a munka dandárját a nosztalgiára bízza: hozzáadott érték nélkül hasznosítja újra az előző epizód ismerős szituációit és motívumait, továbbá az, hogy a bestiális támadók kiléte, motivációja feltáratlan marad, ezúttal még annyira sem képes felcsigázni a nézőt, mint egy évtizeddel korábban.

Ami a hangulatteremtést illeti, az alkotók e téren is opportunisták, és beérik a slasher patinás múltja előtti főhajtással: a közegábrázolás a Péntek 13 és A texasi láncfűrészes mészárlás hatásáról árulkodik (ráadásul utóbbi emblematikus zárlatát szemérmetlenül kopírozza a film), a hangsávon pedig a hetvenes-nyolcvanas évek popslágerei bömbölnek. A feszültségépítés többnyire alacsony színvonalú hatásösszetevőkön (sokkeffektek, jump scare) nyugszik, egy-egy lassabb sodrású, minuciózus hajszajelenet viszont bizsergetően izgalmas. Ezek viszont ritka kivételek, s a Hívatlanok második része sem nem igazán félelmetes, sem a középosztálybeli komfortérzet megrendüléséről – és az ebből fakadó káoszélményről – nem tud hitelesen regélni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13644