KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ötven tavasz

Barkóczi Janka

Aurore – francia, 2017. Rendezte: Blandine Lenoir. Írta: Jean-Luc Gaget és Blandine Lenoir. Kép: Pierre Milon. Zene: Bertrand Belin. Szereplők: Agnès Jaoui (Aurore), Thibault de Montalembert (Totoche), Pascale Arbillot (Mano), Sarah Suco (Marina). Gyártó: Karé Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 89 perc.

 

Az idei nyár első számú anya-lánya mozija minden bizonnyal a franciásan elegáns, nem túl harsány és nem túl drámai klimax-történet, az 50 tavasz. A más-állapotban lévő asszonyokról, főleg persze a rettegett változókorba ért, ötven feletti Aurore-ról szóló film közhelyet közhelyre halmoz, mégis szórakoztatóan vázolja fel mindazt, amivel nőként nem is olyan könnyű szembesülni.

Aurore, a már nem éppen hamvas, de szépséges és erős kisugárzású, elvált családanya szinte egy időben veszti el állását, tudja meg, hogy nagymama lesz, és döbben rá, hogy mekkora hibát követett el, amikor élete szerelmét évtizedekkel korábban elengedte. Mindent megtesz, hogy az anomáliát kezelje, de az új felismerések külön-külön is olyan komoly sokkot jelentenek, hogy ezek együttese egész sorsát új mederbe tereli. Heroikus küzdelmet folytat önmagával és a külvilággal, a harc célja pedig nem több és nem kevesebb, mint értelmezhetővé és a lehető legmagasabb szinten megélhetővé tenni az ezután következő, második ötven tavaszt. A tétova útkeresés olykor vicces, olykor szomorú helyzetei teszik érdekessé a filmet, melynek forgatókönyve meglehetősen lapos, de olyan hétköznapi szituációkba lop ízléses szatírát, mint az első találkozás a munkaközvetítővel, a vásárlás a nagyáruház gyermekosztályán, vagy éppen a sokadik osztálytalálkozó feszélyezett légköre.

Mindez elsősorban Agnès Jaoui jutalomjátéka, aki remekül hozza a teste és lelke változásaitól ijedt, mégis minden pillanatban önazonos, középkorú nőt. Intenzív aurája a történet karakterét is meghatározza, kizárólag a hősnő kétségei és reményei görgetik tovább a jeleneteket. Filmbéli barátnője, lányai, kollégái asszisztálnak neki mindehhez, akikkel együtt végül kiadják saját nemük izgalmasan sokszólamú kórusát. Az anya és lánya kapcsolatának árnyaltabb kidolgozása leplezetlenül nevelő szándékú, az pedig már csak a vitathatóan szükséges ráadás, hogy mandinerből a menopauza tudományos hátteréről is kapunk némi keresetlen tájékoztatást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13318