KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Emlékek őrzői

Árva Márton

Les héritiers – francia, 2015. Rendezte: Marie-Castille Mention-Schaar. Írta: Ahmed Dramé. Kép: Myriam Vinocour. Szereplők: Ariane Ascaride (Anne), Ahmed Dramé (Malik), Noémie Merlant (Mélanie), Geneviève Mnich (Yvette). Gyártó: Loma Nasha / Vendredi Film. Forgalmazó: MTVA. Feliratos. 105 perc.

 

A francia önéletrajzi ihletésű iskolai drámák az 1933-as Magatartásból elégtelentől a néhány éve bemutatott Az osztályig ívelő vaskos tradíciójában valószínűleg kevés tételt találni, ami olyan következetesen ragaszkodik a pedagógiai gesztusokhoz, mint az Emlékek őrzői.

A származás, vallás és vérmérséklet tekintetében is jelentős különbségekkel – vagyis az együttélés és a megértés állandó nehézségeivel – szembenéző osztályt új tanárnő veszi szárnyai alá, aki az intézményvezetés legnagyobb meglepetésére a tanulmányi eredmények javulását és a közösség összekovácsolódását sem tekinti elveszett ügynek. Gueguen tanárnő ráadásul benevezi rosszhírű csapatát egy országos versenyre, amin a náci koncentrációs táborokba került gyerekek sorsát bemutató közös projektet kell elkészíteni. Így a játékidő nagy részében kettős nevelődési történetet látunk, amelyben csoportmunka, múzeumlátogatás és végül Léon Zyguel holokauszt-túlélő előadása segíti az immár példásan fogékony fiatalok tudás- és attitűdbeli épülését is. A fordulatok helyett a megbízható feloldásokban és elmorzsolt könnycseppekben bízó filmben persze az osztályfőnök is emberségből ad leckét diákjainak, és csak villanásnyi időre hagyjuk el a biztonságos tantermeket, hogy a megható jelenetek során előcsalt együttérzés ne kerüljön a sulin kívül is vizsgahelyzetbe.

A Malik néven önmagát alakító Ahmed Dramé nagyhatású gimnáziumi élményeit újrajátszó munka didaktikus alapállása tehát kezdettől büszkén vállalt, nyílt titok („Semelyik kép sem ártatlan” – hangzik el az egyik első tanórán). Az Emlékek őrzői optimista története talán maga is pedagógiai foglalkozások kiindulópontjaként érvényesülhet leginkább, hiszen ahogy egy jól sikerült bemutató óra végén, itt is óhatatlanul felmerül az igény a kevésbé kozmetikázott esetekben alkalmazható megoldások átbeszélésére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12610