KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Torta

Huber Zoltán

Cake – amerikai, 2015. Rendezte: Daniel Barnz. Írta: Patrick Tobin. Kép: Rachel Morrison. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Jennifer Aniston (Claire), Anna Kendrick (Nina), Britt Robertson (Becky), Sam Worthington (Roy). Gyártó: Cinelou Films / Echo Films. Forgalmazó: Parlux Entertainment. Feliratos. 92 perc.

A súlyos fizikai és lelki fájdalommal járó gyászmunka a kortárs indie-drámák egyre közhelygyanúsabb alaptémája és az aranyozott elismerésekre ácsingózó színészek kedvelt vadászterülete. Szörnyű balesete után a gazdag fehér ügyvédnő képtelen továbblépni, a külvilágot erős gyógyszerekkel és kitartó embergyűlölettel tartja távol magától. A trauma fájdalmas nyomokat hagy a testén és hősnőnk az öngyilkosságot fontolgatja. Szerencsére akadnak néhányan, akik nem mondanak le róla, a múlttal való szembenézés így végül nem marad el. A banális alaphelyzetet a Torta alkotóinak nem sikerült elmélyíteni.

A kulcsfontosságú információk visszatartása nem sokat segít, az első perctől minden sejthető. A kötelező fordulatok és mellékszereplők menetrendszerűen érkeznek, a lojális mexikói házvezetőnőtől az elmosódott álomszekvenciákig valamennyi vonatkozó elbeszélői klisét és audiovizuális megoldást kipipálhatunk. Frissítő eredetiséget egyedül a főszereplő szarkasztikus humora és szalonképtelen viselkedése képviselnek. Aniston csodálatosan egyensúlyozik a tragédia és a komikum határán, az egyszerre esendő és irritáló nő kezd érdekessé válni. Ám a karakterben lappangó potenciálok ellenére a film nem képes túlmutatni az igényes kiállású, futószalagon érkező könnyfacsarók színvonalán. Az üdítő tónusváltások rendre hervasztó biztonsági játékba fulladnak. Aniston és kollégái tényleg minden tőlük telhetőt megtesznek, és a laposabb figurákba is életet lehelnek. A Jóbarátok egykori sztárja könnyedén bújik ki a szorongató romkom-skatulyából, de imponáló alakítása önmagában még kevés a várva várt díjesőhöz. Kellő érzelmi töltet és feszültség híján a színészek sokszor légüres térbe kerülnek. Néhol egyenesen úgy érezhetjük, jeleneteknek álcázott szituációs gyakorlatokkal van dolgunk. De legalább Aniston bebizonyította, hogy egy tehetségesebb alkotó kezei között figyelemreméltó dolgokra is képes lehetne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12348