KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Szépség és a Szörnyeteg

Sepsi László

La belle et la bête – francia-német, 2014. Rendezte és írta: Christophe Gans. Kép: Christophe Beaucarne. Zene: Pierre Adenot. Szereplők: Léa Seydoux (Szépség), Vincent Cassel (Szörnyeteg), Euardo Noriega (Perducas), Audrey Lamy (Anne). Gyártó: Eskwad / Pathé / TF1. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 112 perc.

 

A multiplex-kompatibilissé varázsolt tündérmese-átiratok az utóbbi években Hollywood egyik jellemző filmtípusaként egyszerre próbálták megszólítani az Alkonyaton edzett tinédzserközönséget és velük együtt bevonzani a mozikba az egész családot. A nyolc éves hiátus után újra előbukkant, a Farkasok szövetségének köszönhetően hajdan a Hollywooddal versengő francia zsánerfilm egyik ígéretének számító Christophe Gans A szépség és a szörnyeteg friss verziójával hazai pályán próbálja letámadni a tengerentúli konkurenciát. A kanonizálatlan korábbi verziók ellenében leginkább francia szerzőkhöz (a történetet először ezen a címen lejegyző Villeneuve-höz, illetve az azt gyerekeknek átszabó Beaumont-hoz) kötődő mese markánsan jelzi a film nemzeti identitását, ugyanakkor széles körben is elég ismert ahhoz, hogy piacképes produktum lehessen a végeredmény.

Gans és stábja hűségesen reprodukálja a Tükröm, tükröm vagy a Hófehér és a vadász barokkosan cizellált vizuális világát, és az alaptörténet egyik legnagyobb kihívását – hogyan lesz a Stockholm-szindróma kétszeplős klasszikusából fantasy-kalandfilm – is sikerrel állja anélkül, hogy túlzottan széttartó mellékszálakkal hígítaná fel a címszereplők közt bimbódzó románcot. Az elsősorban a grandiózus finálé érdekében – ahol végre életre kel a kastély növényzete és még gólemek is előkerülnek – a cselekménybe illesztett haramiák remek apropót biztosítanak arra, hogy az indulása óta a horrorfilm felé húzó Gans kiélhesse ilyen irányú hajlamait, ezzel együtt pedig a mesei alapokon túl további látványfilmes potenciállal ruházza fel adaptációját. A szépség és a szörnyeteg nem céloz magasabbra hollywoodi társainál, de külcsínben és történetvezetésében egyaránt sikerrel kínál francia nyelvű alternatívát – miközben néhány elkapott pillanat erejéig némi szelíd erotikával is sikerül túllépnie a steril tengerentúli szabványon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11900