KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bűbáj és kéjelgés

Sepsi László

Las brujas de Zugarramundi – spanyol, 2013. Rendezte: Álex de la Iglesia. Írta: Jorga Guericachevarría és Álex de la Iglesia. Kép: Kiko de la Rica. Zene: Joan Valent. Szereplők: Hugo Silva (José), Mario Casas (Antonio), Pepón Nieto (Calvo), Carolina Bang (Eva). Gyártó: La Ferme Productions. Forgalmazó:ADS Service. Feliratos. 104 perc.

A véletlenül felnyársalódott újságíró tragikus történetét visszafogott letisztultsággal elmesélő La chispa de la vida után Álex de la Iglésia a Bűbáj és kéjelgéssel visszakanyarodott korai filmjeinek és az Egy őrült szerelem balladájának stiláris és műfaji eklektikájához, ahol a középkori karneválok euforikus tébolya hozza közös nevezőre a globális tömegkultúrát és az európai tradíciókat. Az Alkonyattól pirkadatig mintájára pörgős heist-filmből vérbő horrorkomédiába átforduló legfrissebb munkája hasonló enciklopédikus igénnyel nyúl a boszorkány-tematikához, mint tette azt a 800 golyó a spagettiwesternnel vagy A fenevad napja a világvége-váró okkult rémfilmekkel.

Bűnöző hősei – és a velük utazó, ugyancsak a 800 golyót idéző kisfiú – egy bravúros rablás után akadnak össze egy csapat feminista banyával, akik a boszorkánypereiről hírhedt Zugarramurdiban (Salem baszkföldi megfelelője) gyűltek össze egy orgiasztikus pizsamapartira. A magánéleti nehézségekkel küszködő rablók és a férfigyűlölő némberhorda kiegyenlítetlen összecsapása éppúgy a nemek harcának kínálja fekete humorú zsánerolvasatát, mint tette azt néhány évvel korábban a dühkóros zombiasszonyokkal operáló Kutyaház, de míg a brit variációt főképp a sörszagú egysorosok és az ötletgazdag öldöklés tette emlékezetessé, Iglesia legfrissebb szürreális tombolását a míves kompozíciók és a spanyol történelemtől a Hullajóig terjedő gazdag referenciaháló emeli ki az egyszeri brutáliák tömegéből. A Bűbáj és kéjelgés nélkülözi ugyan az Egy őrült szerelem balladájának tragikus felhangjait, és így profán könnyedségében inkább A fenevad napjának örököse, cserébe viszont magával ragadó felszabadultsággal meríti meg az európai mesekincset – élen a Jancsi és Juliskával – a švankmajeri groteszk testváladékoktól fortyogó kondérjában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11644