KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Belle és Sébastien

Parádi Orsolya

Belle et Sébastien – francia, 2013. Rendezte: Nicholas Vanier. Írta: Cécile Aubrey regényéből Fabien Suarez és Juliette Sales. Kép: Eric Guichard. Szereplők: Felix Bossuet (Sébastian), Tchéky Karyo (Césra), Margaux Chatelier (Angélina), Dimitri Storoge (Guillaume). Gyártó: Radar Films / Epithète Films. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 95 perc.

A magányos hegyi kutya és az árva kisfiú barátságáról szóló regényével világhírűvé vált francia írónőről, Cécile Aubry-ról kevesen tudják, hogy huszonéves színésznőként olyan filmekben szerepelt, mint Clouzot Arany Oroszlán-díjas Manonja, vagy azt, hogy együtt játszott Orson Wellesszel és Tyrone Powerrel is (The Black Rose). Az éppen szárba szökkenő hollywoodi karriert a marrakesi pasa fiával kötött titkos házassága törte derékba, ám kreatív energiáit szerencsére átcsatornázta gyerekkönyvek és forgatókönyvek írásába. Filmvászonra kívánkozó életének 2010-ben tüdőrák vetett véget. Főművéből a hatvanas években tévésorozat készült saját rendezésében, majd a nyolcvanas években a japánok rukkoltak elő a maguk anime-adaptációjával.

A hazai moziváltozat elkészítésére Nicolas Vanier vállalkozott, akit Az utolsó prémvadász és a Farkasbarátság című sikerfilmjei predesztináltak erre a munkára. Hó, vadállatok, hegyek és egy klasszikus történet – a dramatizált természetfilm sikere borítékolható, még úgy is, hogy az eredeti forgatókönyvet alaposan átírták. A főszál – Sébastien, az árva cigányfiúcska és Belle, a hegyen felbukkanó, rossz hírű kutya barátsága – mellett hangsúlyt kapott a történelmi kontextus a náci megszállókkal. A kis francia hegyi közösséget viszont alig néhány karakterre csupaszították, így a pletykás vagy gonoszkodó falusi archetípusok szelíd, összetartó ellenállókká vedlettek át. Egyedül a kisfiút örökbe fogadó „nagyapa”, a piás César karaktere hordoz magában ellentmondásos vonásokat. Tchéky Karyo jutalomjátéka drámai magasságba emeli az egyébként valódi családi élményként élvezhető filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11632