KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Maurice Pialat halálára (1925-2003)
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Durva élet – kegyetlen színház Szenvedéstörténetek
• Bakács Tibor Settenkedő: Félrehagyott gyerekek Szép napok

• Szilágyi Ákos: Halálpanoptikum Szokurov, a nekrorealista
• Trosin Alekszandr: A kaukázusi fogoly Ifj. Szergej Bodrov
• Bikácsy Gergely: A köd másik oldalán Amnézia a moziban
• Hungler Tímea: Vírus az emlékezetben Cyber-memória
• N. N.: Cyber emlékezet
• Varró Attila: Kaidan a vásznon Japán kísértetfilmek
• Nevelős Zoltán: Vérfrissítés A kör
• Karátson Gábor: Mosolygó lány hun-lelke a sötétben Kínai kísértethistória
• N. N.: Pu Szung-ling adaptációk
• Schubert Gusztáv: Szellem a fürdőházban Chihiro
• Beregi Tamás: Be vagy a két toronyba zárva… Gyűrűk Ura 2: A Két Torony
• Ardai Zoltán: A király részideje Tolkien és Hollywood
• Zachar Balázs: Filmszínház – függöny nélkül Beszélgetés a pesti mozikról
• Zachar Balázs: Odeon-Lloyd
• Dániel Ferenc: Mozi minden mennyiségben A Regétől a Diadalig
KRITIKA
• Muhi Klára: Aszfaltpréri Rinaldó
• Korcsog Balázs: Titanisz az égben Solaris
DVD
• Pápai Zsolt: A kép csele A láthatatlan ember
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Dina vagyok
• Takács Ferenc: Szövevény
• Köves Gábor: Himalája – Az élet sója
• Jakab Kriszta: Miranda
• Hungler Tímea: Charlotte Gray
• Csillag Márton: Én, a kém
• Mátyás Péter: A muskétás

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindörökké Batman

Hirsch Tibor

Mégis mi volna örök ezen a Batmanen? Biztosan nem az a lebernyeges maskara, amihez, ha már az alkotók ragaszkodnak hozzá, nem is túl könnyű jól szervülő, de változatos Szép Új Világokat kitalálni, filmről-filmre. Mert ha a képregényt idéző, füstös-opálos horror-art-deco már megvolt, akkor jöhet-jönnie kell a pszicho-városnak, lázálom-kivetüléseivel, igazi, filmtörténeti értékű expresszionista látvány-idézetekkel. Ha pedig ez is megvolt, akkor még mindig be lehet lopni a képbe némi fényes szögletességet, a gomolygást és fénytörést meghagyva, de nyakonöntve filteres csillogással, fluoreszkáló szilánkokkal. Ezáltal egyszersmind tovább lehet táncolni bizonyos megszilárdulni sem bíró, nevetségesen friss konvencióktól: gomolyogjon csak a világ a jók körül, fluoreszkáljon a rosszak körül, és ne fordítva; kivéve amikor jó és rossz összecsapnak: az viszont legyen úgy originális, hogy ne tudja érzékeltetni a leggátlásosabb posztmodernhívő recenzens szózuhatagja sem…

A mundér és az autó tehát nem változik, de ezen kívül Batman 1, 2, 3...n nem hogy nem örök, de mást sem tesz (nem tehet mást), mint finoman átalakul, méghozzá gyilkos iramban, abban az őrült képpreparációs licit-versenyben, ahol – Batmanéktől légvonalban nem is túl messze – az MTV vagy a multimédiagyárosok diktálják a tempót.

Hogy akkor mi lehet a cím magyarázata? Talán az, hogy a képregény mostani újraálmodói úgy döntöttek, helyére teszik végre Denevérembert. Eszerint: az örök Batman –Batman-szindróma.

A kisfiút bántotta a gonoszok mindenütt jelenlévő és a részletekben (is) lakozó külön-univerzuma. A kisfiú kitalálja Batmant, aki e világon bosszút áll. Minthogy a gyerek túlságosan is hisz Batman létezésében, a Denevérember betegség, melyet pszichológussal kell gyógyíttatni. Következő fokozat: a gyerek még erősebben hisz Batmanben – a betegség súlyosbodik. Harmadik fokozat: a gyerek hite akkora, hogy Batman megszületik – tehát elmúlik a betegség.

Az új Batman filmnek további specialitása, hogy a fenti mese-fokozatok egymásra kopírozódnak. A tetterős, gyakorló Batman valóban pszichológussal gyógyíttatná ki magát a rossz emlékek indukálta Batman-hitből, vagyis a Batmanségből. Csakhogy Batman csak Batmannek betegség. A Városnak közintézmény. A pszichológusnőnek szerelem. A történet attól válik méltóvá foglalatához, a zenei- és látványőrülethez, hogy valamennyi, amúgy nem túl eredeti szüzsé-gépezet egyszerre és teljes gőzzel dolgozik benne: Batmané, akit le kell győznöd magadban, Batmané, akit fel kell támasztanod, Batmané, aki meg akarja váltani magát a szerelem által, Batmané, akit az emberiség érdekében soha nem szabad megváltani, Batmané, aki átadja a stafétabotot, Batmané, aki van, Batmané, aki nincs.

Ahol minden szemfájdítóan (és megítélhetetlenül) kavarog, ott egyenesen jólesik megpihentetni tekintetünket valami régi értelemben vett műhibán, biztos rosszon, például a képregényből előráncigált Robin-fiúcskán, Batman társán, akinek elfelejtett feladatot írni a forgatókönyvíró, vagy a Joker gonoszságát elhomályosító média-mágus figuráján, aki otrombán szimbolikus és szájbarágósan aktuális ott, ahol pedig minden más elegánsan és értelmezhetetlenül lebeg a semmiben.

Ha Batman nem is örök, a róla szóló filmeknek lassan mégis lesz állandó küldetésük. Demo-filmek. A kép- és mese-szertelenség rendszeres demonstrációi. Ez nem kis feladat, és amikor sikerül, nem csekély dicsőség.

„Ultimate”: az angol szó elkoptatott reklám-fordulat, a mindenkori „leg”-et jelenti. A mindenkori Batman-folytatás: ultimate film. A piacon éppen kapható legzsúfoltabb mozi. Az ilyesmit pedig szeretni is lehet. A szem fárad, a szeretet nő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/09 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=956