KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Maurice Pialat halálára (1925-2003)
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Durva élet – kegyetlen színház Szenvedéstörténetek
• Bakács Tibor Settenkedő: Félrehagyott gyerekek Szép napok

• Szilágyi Ákos: Halálpanoptikum Szokurov, a nekrorealista
• Trosin Alekszandr: A kaukázusi fogoly Ifj. Szergej Bodrov
• Bikácsy Gergely: A köd másik oldalán Amnézia a moziban
• Hungler Tímea: Vírus az emlékezetben Cyber-memória
• N. N.: Cyber emlékezet
• Varró Attila: Kaidan a vásznon Japán kísértetfilmek
• Nevelős Zoltán: Vérfrissítés A kör
• Karátson Gábor: Mosolygó lány hun-lelke a sötétben Kínai kísértethistória
• N. N.: Pu Szung-ling adaptációk
• Schubert Gusztáv: Szellem a fürdőházban Chihiro
• Beregi Tamás: Be vagy a két toronyba zárva… Gyűrűk Ura 2: A Két Torony
• Ardai Zoltán: A király részideje Tolkien és Hollywood
• Zachar Balázs: Filmszínház – függöny nélkül Beszélgetés a pesti mozikról
• Zachar Balázs: Odeon-Lloyd
• Dániel Ferenc: Mozi minden mennyiségben A Regétől a Diadalig
KRITIKA
• Muhi Klára: Aszfaltpréri Rinaldó
• Korcsog Balázs: Titanisz az égben Solaris
DVD
• Pápai Zsolt: A kép csele A láthatatlan ember
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Dina vagyok
• Takács Ferenc: Szövevény
• Köves Gábor: Himalája – Az élet sója
• Jakab Kriszta: Miranda
• Hungler Tímea: Charlotte Gray
• Csillag Márton: Én, a kém
• Mátyás Péter: A muskétás

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nyolc tanú

Baski Sándor

Vantage Point – amerikai, 2008. Rendezte: Pete Travis. Írta: Barry Levy. Kép: Amir M. Mokri. Zene: Atli Örvarsson. Szereplők: Dennis Quaid (Thomas Barnes), Matthew Fox (Kent Taylor), Sigourney Weaver (Rex), Forest Whitaker (Howard Lewis), William Hurt (Ashton), Edgar Ramirez (Javier). Gyártó: Original Film / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 90 perc.

 

A 93-as Célkeresztben című filmben még egy honfitársa akarta meggyilkolni az amerikai elnököt, négy évvel később, Az elnök különgépében már oroszok voltak a soros rosszfiúk, mi sem természetesebb, hogy az ország első emberével ezúttal egy iraki illetőségű terrorista akar végezni. A Nyolc tanúban találhatunk pikáns politikai áthallásokat bőséggel – az elnök tanácsadója például arról igyekszik meggyőzni főnökét, hogy a terrorveszélyre egy arab ország bombázásával reagáljon –, mindezek azonban csak kötelező, a paranoia-mozik divatja által diktált díszítőelemei az alapjában véve akcióthrillerként funkcionáló filmnek. Az alkotók épp ezért sem az indítékokkal, sem expozícióval nem bíbelődnek sokat, rögtön az első jelenetben tanúi lehetünk, ahogy a spanyolországbeli Salamanca főterén tartott tömeggyűlésen valakik lelövik az elnököt, majd felrobbantják a Plaza Mayor patinás épületét. A titkosszolgálat embereire hárul a feladat, hogy a kamerák felvételeire támaszkodva kiderítsék, kik és honnan tüzeltek.

Az alapötletet, amellyel már De Palma is eljátszott Az utolsó dobásban, a Vihar kapujában elbeszélőtechnikája hivatott újszerűvé varázsolni. Ugyanazt az eseményt nyolcszor nézhetjük végig, nyolc különböző szereplő szemszögéből, hogy végül a véletlen-dramaturgia szabályai szerint egyetlen pontban fusson össze minden szál. A szerkezetből fakadóan nagyjából 10 perces, szabályos cliffhangerekkel végződő blokkokra tagolódik a film, a tempó így másodpercekre sem csökken, a finálé városkép-romboló autósüldözése pedig állja a versenyt a Bourne-trilógia bármelyik hasonló jelenetével. Míg azonban Greengrassnél a formai játékok képesek feledtetni a történet kevésbé hiteles pontjait, a Nyolc tanú esetében nincs az a bravúros forgatókönyvírói lelemény, amely leplezni tudná a cselekmény szövetén ásítozó lyukakat, a sablonos karaktereket és a közhelyes dialógokra közhelyes alakításokkal reagáló középkategóriás sztárok teljesítményét. Különös puzzlejáték ez a film: csak addig működik, amíg nem próbáljuk meg összeilleszteni a darabjait.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9329