KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Maurice Pialat halálára (1925-2003)
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Durva élet – kegyetlen színház Szenvedéstörténetek
• Bakács Tibor Settenkedő: Félrehagyott gyerekek Szép napok

• Szilágyi Ákos: Halálpanoptikum Szokurov, a nekrorealista
• Trosin Alekszandr: A kaukázusi fogoly Ifj. Szergej Bodrov
• Bikácsy Gergely: A köd másik oldalán Amnézia a moziban
• Hungler Tímea: Vírus az emlékezetben Cyber-memória
• N. N.: Cyber emlékezet
• Varró Attila: Kaidan a vásznon Japán kísértetfilmek
• Nevelős Zoltán: Vérfrissítés A kör
• Karátson Gábor: Mosolygó lány hun-lelke a sötétben Kínai kísértethistória
• N. N.: Pu Szung-ling adaptációk
• Schubert Gusztáv: Szellem a fürdőházban Chihiro
• Beregi Tamás: Be vagy a két toronyba zárva… Gyűrűk Ura 2: A Két Torony
• Ardai Zoltán: A király részideje Tolkien és Hollywood
• Zachar Balázs: Filmszínház – függöny nélkül Beszélgetés a pesti mozikról
• Zachar Balázs: Odeon-Lloyd
• Dániel Ferenc: Mozi minden mennyiségben A Regétől a Diadalig
KRITIKA
• Muhi Klára: Aszfaltpréri Rinaldó
• Korcsog Balázs: Titanisz az égben Solaris
DVD
• Pápai Zsolt: A kép csele A láthatatlan ember
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Dina vagyok
• Takács Ferenc: Szövevény
• Köves Gábor: Himalája – Az élet sója
• Jakab Kriszta: Miranda
• Hungler Tímea: Charlotte Gray
• Csillag Márton: Én, a kém
• Mátyás Péter: A muskétás

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Simpson család

Csillag Márton

The Simpsons – amerikai, 2007. Rendezte: David Silderman. Írta: Matt Groenig, James L. Brooks és sokan mások. Zene: Hans Zimmer. Gyártó: 20th Century Fox / Gracia Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 87 perc.

 

Azok után, hogy egy szedett-vedett kazah riporter betolakodhatott az Egyesült Államok szívébe, és ott kifigyelhette az amerikai néplélek legkisebb rezdüléseit, szükségesnek látszott, hogy a világ autentikus forrásból is értesüljön az Újvilág általános állapotjáról. Az 1989-ben képernyőre született Simpson család a keményvonalas iróniát gyakorló trónkövetelők (Beavis és Butthead, 1993; South Park, 1997) megjelenéséig egyeduralkodó volt az animációs szocio-sitcomok mezőnyében, és a versenytársak sem tudtak csorbítani fájóan őszinte, az általános morális válságot a család mint társadalmi sejt szintjén bemutató humorán, mely 397 epizódon keresztül makulátlanul csillogott képernyőinken. Most, hogy a Bush-kormányzat belső kritikája a nemzetközi publikumot is eléri, boldog-boldogtalan dokumentumfilmet forgat, és a hollywoodi sztárok gyakrabban járnak politikai gyűlésekre, mint logopédushoz, eljött a pillanat, hogy a közép-nyugati családfő prototípusát adó Homer Simpson is szembeszálljon a szövetségi gonosszal.

A Simpson család mozifilm legnagyobb erénye, hogy – bár változott a képarány – az alkotók nem adták fel a tévésorozat dramaturgiáját, és az ömlengős nagyjelenetek helyett megint a helyzetkomikumon van a hangsúly, amely – mint tudjuk – Simpsonék esetében olyan létszükséglet, mint a családi pótlék vagy a tévéújság. Ha pedig akad egy romantikus-tanulságos nagyjelenet, a szereplők tíz perccel később egy beszólással még az emlékét is a földbe döngölik. És bár a történetből adódóan (a korrupt Környezetvédelmi Ügynökség hermetikusan elzárja a világtól a halálra ítélt Springfield lakosságát) számos nagyjelenetre lenne ok, a világmagyarázat helyett a főszereplő az emberi gyarlóság, a kézzel rajzolt 2D-animáció és a remény, mely utoljára hal meg. A Simpson család nem remekmű, de sajnos nem is emlékezetes alkotás, az alkotók ugyanis saját hibájukba estek: a film olyan pergő és szórakoztató, mint a húszperces tévéepizódok, így nem is tűnik többnek azoknál.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9118