KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Maurice Pialat halálára (1925-2003)
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Durva élet – kegyetlen színház Szenvedéstörténetek
• Bakács Tibor Settenkedő: Félrehagyott gyerekek Szép napok

• Szilágyi Ákos: Halálpanoptikum Szokurov, a nekrorealista
• Trosin Alekszandr: A kaukázusi fogoly Ifj. Szergej Bodrov
• Bikácsy Gergely: A köd másik oldalán Amnézia a moziban
• Hungler Tímea: Vírus az emlékezetben Cyber-memória
• N. N.: Cyber emlékezet
• Varró Attila: Kaidan a vásznon Japán kísértetfilmek
• Nevelős Zoltán: Vérfrissítés A kör
• Karátson Gábor: Mosolygó lány hun-lelke a sötétben Kínai kísértethistória
• N. N.: Pu Szung-ling adaptációk
• Schubert Gusztáv: Szellem a fürdőházban Chihiro
• Beregi Tamás: Be vagy a két toronyba zárva… Gyűrűk Ura 2: A Két Torony
• Ardai Zoltán: A király részideje Tolkien és Hollywood
• Zachar Balázs: Filmszínház – függöny nélkül Beszélgetés a pesti mozikról
• Zachar Balázs: Odeon-Lloyd
• Dániel Ferenc: Mozi minden mennyiségben A Regétől a Diadalig
KRITIKA
• Muhi Klára: Aszfaltpréri Rinaldó
• Korcsog Balázs: Titanisz az égben Solaris
DVD
• Pápai Zsolt: A kép csele A láthatatlan ember
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Dina vagyok
• Takács Ferenc: Szövevény
• Köves Gábor: Himalája – Az élet sója
• Jakab Kriszta: Miranda
• Hungler Tímea: Charlotte Gray
• Csillag Márton: Én, a kém
• Mátyás Péter: A muskétás

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel

Mátyás Péter

 

A nemzetiszocialista múltról, a II. világháborús bűnökről a német filmek közül mindmáig A bádogdob (Volker Schlöndorff) és A híd (Bernhard Wicki) beszélt a legemlékezetesebben. A Harmadik Birodalommal szembenéző filmek nem túl hosszú sorában most újabb állomáshoz érkeztünk.

1943 februárjában, a sztálingrádi vereség idején néhány huszonéves, müncheni egyetemista titkos ellenállási mozgalmat hozott létre „A Fehér Rózsa” fedőnév alatt. Egy testvérpár, Sophie és Hans Scholl vezette kis csapat háborúellenes és Hitler hatalmának megdöntésére felszólító röpiratokat terjesztett. Egyik akciójuk során a Gestapo letartóztatta őket, felgöngyölítette szervezetüket, végül hazaárulás vádjával halálra ítélte a fiatalokat. A film Sophie Scholl (Julia Jentsch többszörösen díjazott alakítása) utolsó öt napjára koncentrál, különösen a kihallgatási szobában lezajlott párbeszédekre, amelyeket Robert Mohrral, a vizsgálóbíróval folytatott. Sophie-t csalódott, idealista lányként ábrázolják, aki kiábrándult Hitler ígéreteiből. A diktátor azt mondta, megoldja a szociális problémákat, megteremti az intézményes feltételeket ahhoz, hogy mindenki szabad és boldog lehessen. Helyette nyomort, elnyomást, háborút és halált hozott. Mohr viszont lojális a náci hatalommal, a rezsim és a törvényesség mellett érvel. Ugyanakkor bizonytalan, mert neki is van egy hasonló korú gyermeke, ráadásul Sophie protestantizmusa és elvei melletti kitartása tiszteletet ébreszt benne. Kettejük kamarajátékában kétféle világnézet, szabadság és szolgalelkűség, vallásos hit és nácizmus, bátorság és félelem ütközik meg, szerencsésen elkerülve a propagandisztikus felhangokat. A minimalizmus, a kevés szereplő, a puritán enteriőrök, a kameramozgások szándékos hiánya megteremtik a figyelmet hősnőnk mártíromságának zavartalan követéséhez, amelyhez Dreyer Jeanne d’Arc-ja és Bresson filmjeinek világa szolgált mintául, noha a rendezőnek a feszültségteremtésben még akad tanulnivalója az elődöktől.

Sophie Scholl szimbolikus alakját, valóságos történetét korábban már kétszer is feldolgozták, 1982-ben Percy Adlon Az utolsó öt nap, míg egy évvel később Michael Verhoeven A Fehér Rózsa címmel készítette el dolgozatát. Egyre türelmetlenebbül várjuk viszont Wicki és Schlöndorff követőit, akik a többségről, a fanatikus fiatalokról és a lelkesen tapsoló nyárspolgárokról tudósítanak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8521