KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Maurice Pialat halálára (1925-2003)
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Durva élet – kegyetlen színház Szenvedéstörténetek
• Bakács Tibor Settenkedő: Félrehagyott gyerekek Szép napok

• Szilágyi Ákos: Halálpanoptikum Szokurov, a nekrorealista
• Trosin Alekszandr: A kaukázusi fogoly Ifj. Szergej Bodrov
• Bikácsy Gergely: A köd másik oldalán Amnézia a moziban
• Hungler Tímea: Vírus az emlékezetben Cyber-memória
• N. N.: Cyber emlékezet
• Varró Attila: Kaidan a vásznon Japán kísértetfilmek
• Nevelős Zoltán: Vérfrissítés A kör
• Karátson Gábor: Mosolygó lány hun-lelke a sötétben Kínai kísértethistória
• N. N.: Pu Szung-ling adaptációk
• Schubert Gusztáv: Szellem a fürdőházban Chihiro
• Beregi Tamás: Be vagy a két toronyba zárva… Gyűrűk Ura 2: A Két Torony
• Ardai Zoltán: A király részideje Tolkien és Hollywood
• Zachar Balázs: Filmszínház – függöny nélkül Beszélgetés a pesti mozikról
• Zachar Balázs: Odeon-Lloyd
• Dániel Ferenc: Mozi minden mennyiségben A Regétől a Diadalig
KRITIKA
• Muhi Klára: Aszfaltpréri Rinaldó
• Korcsog Balázs: Titanisz az égben Solaris
DVD
• Pápai Zsolt: A kép csele A láthatatlan ember
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Dina vagyok
• Takács Ferenc: Szövevény
• Köves Gábor: Himalája – Az élet sója
• Jakab Kriszta: Miranda
• Hungler Tímea: Charlotte Gray
• Csillag Márton: Én, a kém
• Mátyás Péter: A muskétás

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bounty

Nóvé Béla

 

Egykedvűen locsogó habok, sós szél, dagadó-lankadó vitorlák, nőtelenség és nőttön-növő unalom – mire gondolhat vajon a tengerek viharedzett vándora egy-egy hosszúra nyúló expedíció alatt?

Egykedvűen locsogó jelenetek, dagadó-lankadó cselekmény, nőttön-növő unalom a vásznon – mire gondolhat vajon a vetítések viharedzett vándora egy-egy hosszúra nyúló produkció alatt?

Legfeljebb csak arra, micsoda eszement ember az, aki vakmerő kalandvágyból tengerésznek-filmszemlésznek áll. Most valljuk be, ma már egyik sem kalandos pálya igazán. Hiszen ha csak a Horn-fok viharait, némely bírálat viharzó hullámveréseit kellene kiállniok! Ám szakmájuk próbája sokkal keményebb: vesztegelni, tűrni, várni – jó szélre, filmre egyaránt...

Nem csoda hát, ha egy brit vitorlás csalódott legénysége kapitányától, népszerűtlen tisztjeitől, s a fölöslegesnek ítélt rakománytól szabadulva, lázadásra adja fejét, s az „idők szelére” (a felvilágosodás vadember-nosztalgiájára, a francia forradalom feltámadó fuvallatára) hagyatkozva Tahiti csábító öbleiben talál menedéket.

A Richard Hough bestseller regényéből vett történet éppoly jól ismert, mint az a kalóz- és kalandfilm zsáner, amelynek szellemtelen, könnyű fogyasztásra szánt szériagyártmánya e mostani amerikai moziváltozat. A narratív keretbe foglalt epizódok (a kapitány számot adva az admiralitás királyi bírósága előtt utólag idézi fel hajója elvesztésének történetét) nehezen bontakoznak, s eközben nem csak az unásig mutogatott korhű hajócska, ám a film eresztékei is szüntelen recsegnek-ropognak; a dramaturgia szétesik, a konfliktus szivacsosán felpuhul, akár a hajófenéken ázó-málladozó rakomány. Hiába az egzotikus tahiti lányok, a gauguini beállítások, idegenforgalmi show-betétek és párásán erotikus mutatványok; hiába a lágyan ringató Vangelis-muzsika, a nyolcvan évesen is magabiztos előkelőséggel játszó Lawrence Olivier (a bíróságon elnöklő lord-admirális szerepében), a film kormányosa a Kaland-óceánról menthetetlenül áttévedt az Unalom tengerének szélességi és hosszúsági fokaira.

Partot érve, talán lesz egy kis ideje az expedíció kudarcán való töprengésre, mielőtt egy újabbnak neki vágna:

„Filmere non – navigare semper necesse est...”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5188