KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Maurice Pialat halálára (1925-2003)
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Durva élet – kegyetlen színház Szenvedéstörténetek
• Bakács Tibor Settenkedő: Félrehagyott gyerekek Szép napok

• Szilágyi Ákos: Halálpanoptikum Szokurov, a nekrorealista
• Trosin Alekszandr: A kaukázusi fogoly Ifj. Szergej Bodrov
• Bikácsy Gergely: A köd másik oldalán Amnézia a moziban
• Hungler Tímea: Vírus az emlékezetben Cyber-memória
• N. N.: Cyber emlékezet
• Varró Attila: Kaidan a vásznon Japán kísértetfilmek
• Nevelős Zoltán: Vérfrissítés A kör
• Karátson Gábor: Mosolygó lány hun-lelke a sötétben Kínai kísértethistória
• N. N.: Pu Szung-ling adaptációk
• Schubert Gusztáv: Szellem a fürdőházban Chihiro
• Beregi Tamás: Be vagy a két toronyba zárva… Gyűrűk Ura 2: A Két Torony
• Ardai Zoltán: A király részideje Tolkien és Hollywood
• Zachar Balázs: Filmszínház – függöny nélkül Beszélgetés a pesti mozikról
• Zachar Balázs: Odeon-Lloyd
• Dániel Ferenc: Mozi minden mennyiségben A Regétől a Diadalig
KRITIKA
• Muhi Klára: Aszfaltpréri Rinaldó
• Korcsog Balázs: Titanisz az égben Solaris
DVD
• Pápai Zsolt: A kép csele A láthatatlan ember
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Dina vagyok
• Takács Ferenc: Szövevény
• Köves Gábor: Himalája – Az élet sója
• Jakab Kriszta: Miranda
• Hungler Tímea: Charlotte Gray
• Csillag Márton: Én, a kém
• Mátyás Péter: A muskétás

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

John Gielgud (1904–2000)

Schubert Gusztáv

 

Színészkirály volt. Mi meg, ha nem is vagyunk angolok, de Shakespeare-hitűek igencsak, az alattvalói. Kilencvenhat év – abból majd nyolcvan év a pályán, mert a litván-brit Gielgud már ifjan az Old Vic deszkáin vitézkedett – elegendő ahhoz, hogy egy arc tartós nyomot hagyjon több nemzedék emlékezetében.

Mennyire volt nagy tehetség, nem is tudom, annyi biztos nagy színész volt, olyasmi mint a Gellérthegy vagy a Big Ben, természetes hogy ott van, s ha lebontják, elhordják, nyoma vész, azon bizony fennakadunk.

Ilyen színészek már nem születnek, sztárok vannak és lobogó zsenik, alattuk ma csak a középszer ágál, ez a fajta megbízhatóan nagyformátumú tárgyias színészet a múlté. Ki gondolt „Gielgudra” a moziban, IV. Henrik, Warvick vagy Prospero herceg arcát láttuk. Mindent el tudott játszani, inast, királyt (az Arthur komornyikjáért a legjobb epizodista Oscarját kapta Louis le Jeune, a franciák királya az Oscar jelölésig jutott), „Rómában Cassius valék, Pinewoodban Julius Caesar”. Itt is lett valaki. Nem csak a géniusznak lehet varázspálcája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2980