KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Maurice Pialat halálára (1925-2003)
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Durva élet – kegyetlen színház Szenvedéstörténetek
• Bakács Tibor Settenkedő: Félrehagyott gyerekek Szép napok

• Szilágyi Ákos: Halálpanoptikum Szokurov, a nekrorealista
• Trosin Alekszandr: A kaukázusi fogoly Ifj. Szergej Bodrov
• Bikácsy Gergely: A köd másik oldalán Amnézia a moziban
• Hungler Tímea: Vírus az emlékezetben Cyber-memória
• N. N.: Cyber emlékezet
• Varró Attila: Kaidan a vásznon Japán kísértetfilmek
• Nevelős Zoltán: Vérfrissítés A kör
• Karátson Gábor: Mosolygó lány hun-lelke a sötétben Kínai kísértethistória
• N. N.: Pu Szung-ling adaptációk
• Schubert Gusztáv: Szellem a fürdőházban Chihiro
• Beregi Tamás: Be vagy a két toronyba zárva… Gyűrűk Ura 2: A Két Torony
• Ardai Zoltán: A király részideje Tolkien és Hollywood
• Zachar Balázs: Filmszínház – függöny nélkül Beszélgetés a pesti mozikról
• Zachar Balázs: Odeon-Lloyd
• Dániel Ferenc: Mozi minden mennyiségben A Regétől a Diadalig
KRITIKA
• Muhi Klára: Aszfaltpréri Rinaldó
• Korcsog Balázs: Titanisz az égben Solaris
DVD
• Pápai Zsolt: A kép csele A láthatatlan ember
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Dina vagyok
• Takács Ferenc: Szövevény
• Köves Gábor: Himalája – Az élet sója
• Jakab Kriszta: Miranda
• Hungler Tímea: Charlotte Gray
• Csillag Márton: Én, a kém
• Mátyás Péter: A muskétás

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Renegátok

Fekete Tamás

Renegades – amerikai-francia, 2017. Rendezte: Steven Quale. Írta: Luc Besson és Richard Wenk. Kép: Brian Pearson. Zene: Eric Serra. Szereplők: Ewen Bremner (Rainey), Charlie Bewley (Stanton), J.K. Simmons (A tábornok), Sylvia Hoeks (Lara). Gyártó: EuropaCorp / Belga Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 105 perc.

 

A kalandműfaj egyik legrégibb és legkedveltebb toposza a vélt vagy valós kincs utáni hajsza: a MacGuffinként szolgáló zsákmány nem csupán az út kalandjainak szinte végtelen számú és módú felmutatását kínálja, de a kapzsi és áruló emberi természet lakmuszpapírját is beszínezi. A sorban így éppúgy megfér a Sierra Madréba tartó Humphrey Bogart és csapata, mint Indiana Jones, akit jellemzően éppen a keresett tárgy léptet át a fantasztikum területére. Ezen az alműfajon belül már-már önálló leágazásnak tűnik az a néhány film, ahol valós történelmi és földrajzi helyen és időben, egy valódi fegyveres konfliktus kellős közepén indul másfajta csatába egy osztagnyi katona – ráadásul a cél minden esetben egy rakomány arany, melynek létezése teljes mértékben bizonyítottnak is látszik. Az 1995-ben, a délszláv háború végén játszódó Renegátokban egy csapat amerikai tengerészgyalogos ered egy több százmillió dollárt érő kincs nyomába, melyet még a nácik raboltak el Franciaországból, és mely most egy tó mélyén pihen.

Steven Quale még James Cameron mellett kóstolt bele a filmkészítésbe, és öt közös munkájuk alatt több szakmát is kipróbált – harmadik önálló rendezésén azonban mégis inkább a forgatókönyvíró/producer Luc Besson hatása érződik. Az amerikai sikereket gyermeki lelkesedéssel európaizálni, ezzel együtt pedig B-filmesíteni is akaró Besson számára ezúttal az Öböl-háborúban játszódó Sivatagi cápák lehetett a minta. Ám David O. Russell filmje nem csupán az egyszeri mozinézők, a készítők számára is csupán távoli emlék lehet: szűk marokkal mért erényeit ugyanis már nem sikerült átmenekíteni. Hőseink egytől-egyig aranyszívű férfiak, akik már az első pillanatban természetesnek veszik a fitfti-fifti osztozást maguk és a bosnyák nép között, és végig e szerint is cselekednek. A fordulatokban meglepően szegény történetben az írói tanácstalanság jeleként feltűnik még antagonistaként egy gonosz szerb tábornok is, akinek sorsa egyetlen, felülről jövő gombnyomás következtében végeztetik be. Az ötlet és a szándék hiánya azonban még az arany fényénél is erősebben csillog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13399