KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Maurice Pialat halálára (1925-2003)
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Durva élet – kegyetlen színház Szenvedéstörténetek
• Bakács Tibor Settenkedő: Félrehagyott gyerekek Szép napok

• Szilágyi Ákos: Halálpanoptikum Szokurov, a nekrorealista
• Trosin Alekszandr: A kaukázusi fogoly Ifj. Szergej Bodrov
• Bikácsy Gergely: A köd másik oldalán Amnézia a moziban
• Hungler Tímea: Vírus az emlékezetben Cyber-memória
• N. N.: Cyber emlékezet
• Varró Attila: Kaidan a vásznon Japán kísértetfilmek
• Nevelős Zoltán: Vérfrissítés A kör
• Karátson Gábor: Mosolygó lány hun-lelke a sötétben Kínai kísértethistória
• N. N.: Pu Szung-ling adaptációk
• Schubert Gusztáv: Szellem a fürdőházban Chihiro
• Beregi Tamás: Be vagy a két toronyba zárva… Gyűrűk Ura 2: A Két Torony
• Ardai Zoltán: A király részideje Tolkien és Hollywood
• Zachar Balázs: Filmszínház – függöny nélkül Beszélgetés a pesti mozikról
• Zachar Balázs: Odeon-Lloyd
• Dániel Ferenc: Mozi minden mennyiségben A Regétől a Diadalig
KRITIKA
• Muhi Klára: Aszfaltpréri Rinaldó
• Korcsog Balázs: Titanisz az égben Solaris
DVD
• Pápai Zsolt: A kép csele A láthatatlan ember
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Dina vagyok
• Takács Ferenc: Szövevény
• Köves Gábor: Himalája – Az élet sója
• Jakab Kriszta: Miranda
• Hungler Tímea: Charlotte Gray
• Csillag Márton: Én, a kém
• Mátyás Péter: A muskétás

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Akihez beszél a föld

Pápai Zsolt

The Water Diviner – ausztrál-török, 2014. Rendezte: Russell Crowe. Írta: Andrew Knight és Andrew Anastasios.. Kép: Andrew Lesnie. Zene: David Hirschfelder. Szereplők: Russell Crowe (Connor), Olga Kurylenko (Ayshe), Yilmaz Erdogan (Hasszan), Jai Courtney (Hughes). Gyártó: Fear of God Films / Hopscotch Features / RatPac Entertainment. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 111 perc.

 

A sztárszínész Russell Crowe rendezői debütálásában az első világháborúban az antant oldalán a törökországi Gallipoli vérszivattyújába vetett ausztrál katonák tragédiáját dolgozta fel, mindenekelőtt David Leant és Steven Spielberget, távolabbról pedig Peter Weirt citálva. Az epikus indíttatás Leant idézi, a melodrámai tónus a Hadak útján Spielbergjét, és a film ugyan egyetlen pillanatra sem ereszti a nézőt – meseszövése imponáló, tájérzékenysége, fényképezése lehengerlő, olyannyira, hogy még a tízpercenként kötelezően érkező lassított felvételek sem zavaróak –, de Crowe talán nem elég bátor és következetes nevezett rendezők örökségének felvállalásában.

A történet hőse a három fiát Gallipolinál vesztő ausztrál farmer (Crowe), aki felesége halála után nekivág, hogy felkutassa a csatamezőn gyermekeinek holttestét, és hazai temetőbe szállíttassa őket. Isztambulban találkozik az újrakezdés lehetőségét megtestesítő fiatal özvegyasszonnyal, a már Óhollywoodban is népszerű megváltástörténetek posztklasszikus variánsát látjuk hát. A háborús film és a melodráma műfaja hagyományosan jól megfér egymással, ezúttal viszont nem hézagmentesen illeszkednek, főként a film ellentmondásos értékorientációja miatt. Crowe-nak, színészként és rendezőként egyaránt, kivált a melodrámai szituációkkal gyűlik meg a baja. Rosszul áll neki a hősszerelmesi póz, zavartan és feszélyezetten mozog, továbbá rendezőként nem képes a néző számára átélhetővé tenni az efféle jelenetekben óhatatlanul is megjelenő pátoszt, amivel az érzelmeket akaratlanul is inkább kínosnak és eltagadandónak, semmint kontrollálhatatlannak és parttalanul áradónak ábrázolja – mintha szégyellné azt, amit Spielberg soha nem szégyellt. Szerencsére azonban Crowe a bontakozó szerelem mellett egy férfibarátság megszületését is filmre veszi, aminek már van dinamikája, annak ellenére, hogy a fiait vesztő ausztrál férfi és a Gallipolit védő török tiszt (a kiváló Yilmaz Erdogan a Volt egyszer egy Anatóliából) cimboraságának története legalábbis történelmietlennek tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12347