KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Maurice Pialat halálára (1925-2003)
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Durva élet – kegyetlen színház Szenvedéstörténetek
• Bakács Tibor Settenkedő: Félrehagyott gyerekek Szép napok

• Szilágyi Ákos: Halálpanoptikum Szokurov, a nekrorealista
• Trosin Alekszandr: A kaukázusi fogoly Ifj. Szergej Bodrov
• Bikácsy Gergely: A köd másik oldalán Amnézia a moziban
• Hungler Tímea: Vírus az emlékezetben Cyber-memória
• N. N.: Cyber emlékezet
• Varró Attila: Kaidan a vásznon Japán kísértetfilmek
• Nevelős Zoltán: Vérfrissítés A kör
• Karátson Gábor: Mosolygó lány hun-lelke a sötétben Kínai kísértethistória
• N. N.: Pu Szung-ling adaptációk
• Schubert Gusztáv: Szellem a fürdőházban Chihiro
• Beregi Tamás: Be vagy a két toronyba zárva… Gyűrűk Ura 2: A Két Torony
• Ardai Zoltán: A király részideje Tolkien és Hollywood
• Zachar Balázs: Filmszínház – függöny nélkül Beszélgetés a pesti mozikról
• Zachar Balázs: Odeon-Lloyd
• Dániel Ferenc: Mozi minden mennyiségben A Regétől a Diadalig
KRITIKA
• Muhi Klára: Aszfaltpréri Rinaldó
• Korcsog Balázs: Titanisz az égben Solaris
DVD
• Pápai Zsolt: A kép csele A láthatatlan ember
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Dina vagyok
• Takács Ferenc: Szövevény
• Köves Gábor: Himalája – Az élet sója
• Jakab Kriszta: Miranda
• Hungler Tímea: Charlotte Gray
• Csillag Márton: Én, a kém
• Mátyás Péter: A muskétás

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ezerízű szerelem

Baski Sándor

The Lunchbox – indiai, 2013. Rendezte és írta: Ritesh Batra. Kép: Michael Simmonds. Zene: Max Richter. Szereplők: Irrfan Khan (Saajan), Nimrat Kaur (Ila), Nawazuddin Siddiqui (Shaikh), Nakul Vaid (Rajiv), Yashvi Puneet (Nagar). Gyártó: UTV Motion Pictures / Dharma Productions / Sikhya Entertainment. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 104 perc.

Az indiai moziról általában nem az elégikus hangulatokra és a visszafogott érzelmekre asszociálunk, Ritesh Batra elsőfilmje azonban rácáfol az elvárásokra. Az Ezerízű szerelem távolról sem tipikus bollywoodi produkció – ezt az európai és amerikai koproducerek jelenléte is szavatolja –, nem fakad dalra benne senki, harsány színekkel megrajzolt álomvilág helyett pedig a mumbai-i hétköznapok szürkeségét próbálja visszaadni. A magyar cím sugallatával ellentétben a két főhős között sem tombol mindent felemésztő szenvedély, már csak azért sem, mert személyesen nem is találkoznak egymással. Sorsukat a központi metaforaként (is) szolgáló ételhordó köti össze: feladója egy fiatal háziasszony, aki szívvel-lélekkel elkészített kosztjával elhidegült férjét akarja visszahódítani, az ebéd azonban – a futár tévedése nyomán – egy nyugdíjazás előtt álló, magányos hivatalnok, Saajan asztalán landol. Az incidens másnap újból megismétlődik, a két idegen pedig, az ételhordót mozgó postaládaként használva, levelezni kezd egymással. A véletlen találkozás mindkettőjüket kirángatja a hétköznapok fásult rutinjából – eleinte csak a triviális gondjaikat osztják meg, majd egyre inkább kitárulkoznak a másik előtt. Az évekkel korábban megözvegyült férfi a magánytól és a feleslegessé válás gondolatától szenved, míg a nőt ingerszegény házassága és hűtlen férje teszi boldogtalanná. A két ember az anonimitás, a korkülönbség és a fizikai távolság ellenére – vagy éppen azért – teljesen egymásra hangolódik.

Az Ezerízű szerelmet ezen a ponton lehetne résmentesen beilleszteni a hollywoodi romantikus filmek kánonjába, de Batra nem él a kínálkozó hatásvadász megoldásokkal – a melankolikus hangulatot szentimentalizmus helyett inkább finom humorral oldja. Filmje a giccsben úszó Nicholas Sparks adaptációk helyett inkább a más kultúrkörben játszódó, de hasonló húrokat pengető argentin Medianeras párdarabja: a nagyvárosi elidegenedés univerzális témáját mindkettő különleges, helyi ízekkel fűszerezi, kiemelten ügyelve rá, hogy az érzelmes történet a fináléban se váljon érzelgőssé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11624