KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Bán Róbert (1925–2003)
FILMSZEMLE
• Hirsch Tibor: Kísértet-história Kelj fel, komám, ne aludjál!
• Forgách András: A trilógia ötödik darabja Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Horeczky Krisztina: Szép kilátások Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Elveszve a sűrűben Beszélgetés Fliegauf Benedekkel

• Takács Ferenc: Nábobok, páriák, Rádzs Rejtelmes India
• Jakab Kriszta: Istenek mozija Bollywood
• Jakab Kriszta: A mozi Indiában
• Pápai Zsolt: Világverők Lagaan
HORROR
• Kovács Marcell: Szörnyek keringői Drakula és Frankenstein
• Ardai Zoltán: Remekbe vágva A texasi láncfűrészes gyilkosságok
• Varró Attila: Vérfrissítés 28 nappal később
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Dél, dél-kelet Thesszaloniki
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Új idők új puskája Film- és médiafogalmak kisszótára
TELEVÍZÓ
• Trosin Alekszandr: A 6-os számú nyomógomb Televíziós zavarok
KRITIKA
• Báron György: Emberi hang Szerelemtől sújtva
• Bori Erzsébet: Akar-e ön orosz prostituált lenni? A szerencse lányai
• Vaskó Péter: Újra szól a karikás Sobri
• Pápai Zsolt: A hakni zsenije Szent Iván napja
• Ágfalvi Attila: Tehén, elefánt, axolotl 2 perces mozi
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Gyűrűk Ura: A két torony
• Hungler Tímea: Bazi nagy görög lagzi
• Vaskó Péter: Úttorlaszok
• Elek Kálmán: Kapj el, ha tudsz
• Varró Attila: Mostohám a zsánerem
• Nedbál Miklós: A gödör
• Somogyi Marcell: Novocain
• Vajda Judit: Fullasztó ölelés
• Baross Gábor: Rocky és Bakacsin

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Életrevalók

Vajda Judit

Intouchables – francia, 2011. Rendezte és írta: Olivier Nakache és Eric Toledano. Kép: Mathieu Vadepied. Zene: Ludovico Einaudi. Szereplők: François Cluzet (Philippe), Omar Sy (Driss), Audrey Fleurot (Megalie), Clotilde Mollett (Marcelle). Gyártó: Quad Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 112 perc. 

Az utóbbi időben több, az élet drámai, sőt tragikus dolgait életörömmel és derűvel szemlélő filmet mutattak be itthon. A haldoklást kalanddá emelő A bakancslista után némi kihagyással egy időben került a magyar mozikba a rákkal szembenevető Fifti-fifti és a francia Életrevalók, ami egy nyaktól lefelé megbénult idősödő milliomos és a gettóból érkező, szándékai ellenére az előbbi ápolójává előlépő fekete fiatalember között kialakuló barátságot mutatja be. Az említett művek közös vonása, hogy nem az a fajta abszurd és fekete humor jellemzi őket, mint az Életrevalókhoz hasonlóan szintén mozgássérült(ek)ről szóló, gonosz tréfáival a bizarr vonalat erősítő Aaltrát. Ehelyett sokkal közelebb állnak a fősodorbeli komédiákhoz, azoknak is vérbő, hangosan röhögős fajtájához.

Így a Nakache-Toledano páros filmje sem A belső tenger realista pátoszát vagy a Szkafander és pillangó megrázó líraiságát alkalmazza rokkant figurája ábrázolásakor, hanem a(z elsősorban persze a komplementer-karakterről rávetülő) felszabadult humort. Az Életrevalók legelső, (poén)bombaként robbanó flash forward-jelenetétől kezdve tele van klasszikus helyzet- és jellemkomikummal a megközelíthetetlen nőt kitartóan ostromló, mégis mindig hoppon maradó férfi esetétől kezdve a gondviseltje megváltozott adottságairól minduntalan megfeledkező tökkelütöttig (időnkét az olcsó megoldásoktól sem visszariadva: a lagymatag szülinapból táncos estet varázsoló jelenet például elég elhasznált). Az alkotók arra is ügyeltek, hogy a megbénult karakter csajozási kísérleteinek mélabúja és a fekete figura problémás háttere is csak a jól emészthető mértékig szűrődjön be a cselekménybe. A lényeg ugyanis nem a realizmus, hanem a párhuzamos fejlődéstörténet: az a változás, amelyen – egymás hatására – mindkét főhős átesik. Mindez pedig annál inkább megmelengeti a szívünket, hogy tudjuk: igaz történet ihlette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10973