KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Karel Reisz (1926–2002)

• Báron György: Elfilmesítés Kaurismäki-univerzum
• N. N.: Aki Kaurismäki nagyjátékfilmjei
• Bikácsy Gergely: Itt a Földön… A múltnélküli ember
• Karátson Gábor: Égen, fák közt, fű alatt Mikrokozmosz; Vándormadarak
• Győrffy Iván: Saját képére Természet a televízióban
• Kriston László: Világmegváltók kíméljenek Beszélgetés Godfrey Reggióval
• Bakács Tibor Settenkedő: Fehér-fekete, igen-nem 8 mérföld
• Forrai Krisztián: Fehérszemét eltakarító Rapperek háborúja
• Szőnyei Tamás: Gördülő képek A Rolling Stones moziba megy
• N. N.: Rolling Stones-filmek
• N. N.: Mick Jagger színészi alakításai
KULTUSZMOZI
• Vágvölgyi B. András: L. A.-től N. O.-ig, és vissza Kultuszmozi: Szelíd motorosok
• Muhi Klára: Háromszázezer dolláros ötlet

• Ágfalvi Attila: Filmszínháztól multiplexig Pesti mozik az ezredfordulón
• Sipos Júlia: Nem is olyan régi idők Mozi-relikviák
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: A film végül állókép marad Beszélgetés filmes festőkkel

• Bodolai László: Sirkecitől az Ararátig Új török filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Opus magnum helyett A film szerint a világ
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Razglednicák a hátországból Arccal a földnek
• Palotai János: A bűnös vadász Az ifjúság megnyugtat
• Ágfalvi Attila: Csoportterápia Papsajt
• Schubert Gusztáv: Tripla nulla Halj meg máskor!
DVD
• Pápai Zsolt: Hamupipőke flörtje a melodrámával Sabrina
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Tökös, a Török, az őr meg a Nő
• Mátyás Péter: A szállító
• Harmat György: Egy fecske csinált nyarat
• Vaskó Péter: Bella Martha
• Kömlődi Ferenc: Kocka
• Kis Anna: Szétcsúszva
• Hungler Tímea: Mindenütt nő
• Csillag Márton: Ali G Indahouse
• Herpai Gergely: A kincses bolygó
• Pápai Zsolt: Harry Potter és a Titkok Kamrája

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

In memoriam H. P.

„Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor”

Reményi József Tamás

Balázs Béla Stúdió 1985/86

 

A fiatalember homlokában hatalmas rajzszeg. Ez természetes: körben a falon a többi kép is keresztüldöfve, némelyik újságkivágás vagy levélmaradvány a sarkánál fogva csüng, mint egy-egy dróton fennakadt halott madár. Elfogott terroristák, merényletek áldozatai, meztelen testek és menetelő testek, egy megőrzött céltábla, a (nem is 10-es) találatok gyermeki büszkeségével. Az erőszak, a halál látványának, egy európai diktátor szónoklatának társaságában pedig sebtében feltűzött telefonszámok, címek, nevek, felkiáltójeles dátumok – egy élet mindennapos és reménytelen „megszervezésének” nyomai. A szoba lakója nem tartott rendet, de festői rendetlenséget sem kreált, amilyennel a dilettánsok veszik körül magukat. Ha fontossá vagy szükségessé vált valami, akkor kézzelfogható közelségben kellett lennie-maradnia, s ebben nem volt különbség a kerek műanyag széken halmozódó orvosságos fiolák és a Pearl Harbor rejtélye, a szomszéd borozóban újratölthető, tehát készenlétben álló literes üvegek és egy lengyel plakát kis alkoholista figurái között. Annak, aki egy elmúlt élet utólag megkomponálható látványát keresi ezen a terepen, nem kell kiállítást rendeznie a megmaradt rekvizitumokból; „elég”, ha az elébekerülő anyaggal gazdálkodik.

Mátis Lilla filmje tökéletesen fölépített, önálló mű, azon felvételek nyomán, amelyek ebben a szobában készültek, a halál utáni napokban. Nem múzeumi paszta, nem mozgó-képriport. Nem irodalmi illusztráció: az egykori fiatalember író volt, s ez lassankénti kiderülhet azok számára is, akik a nevét sem hallották eddig, de az In memoriam H. P. nem egy névhez kötődik, hanem egy sorshoz, amely bármelyikünké lehet. Ismétlődő, egyre görcsösebben és egyre inkább hasztalanul ismétlődő erőfeszítéseket érzékítenek meg a körkörös szerkezetben egymás mellé állított és egymásba tűnő képek. Mátis a pusztulással viaskodó alkotó embert képes megidézni a hétköznapi tárgyak minimálisra redukált világának lehető legegyszerűbb képi jeleiből.

Zenei szervezettségű, minimal-art-os kompozíciójához a rendező nagyszerű alkotótársat talált Melis László személyében. Melis zeneszerzői munkássága nem először kapcsolódik e film főhőséhez: a Szertartás című novellára készített műve néhány évvel ezelőtt a modern magyar próza és a társművészetek kölcsönhatásának szép példája volt. Mostani munkája megsokszorozza a film egyszerre meditatív és felzaklató hangulatát, bizonyítva (ha még mindig bizonyítani kell), hogy a repetitív zene nem mechanikus játszadozás, hanem drámai kifejtésre alkalmas törekvés.

A film elején a költő, Petri György hangját halljuk: jóbarátja egyik írásából, az Embólia kisasszonyból olvas föl. „Mivel Embólia kisasszony a lelkedbe telepszik, lehet egy madár röpte, víz tiszta kékje, egy kavics, egy kökénybokor, a feleséged, az anyád” – hangzik az utolsó mondat, s a film többet nem beszél, de Embólia kisasszony mindvégig velünk marad, amíg csak el nem villan az utolsó kép is, egy fénykép, Hajnóczy Péteré.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 10. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5785