KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Karel Reisz (1926–2002)

• Báron György: Elfilmesítés Kaurismäki-univerzum
• N. N.: Aki Kaurismäki nagyjátékfilmjei
• Bikácsy Gergely: Itt a Földön… A múltnélküli ember
• Karátson Gábor: Égen, fák közt, fű alatt Mikrokozmosz; Vándormadarak
• Győrffy Iván: Saját képére Természet a televízióban
• Kriston László: Világmegváltók kíméljenek Beszélgetés Godfrey Reggióval
• Bakács Tibor Settenkedő: Fehér-fekete, igen-nem 8 mérföld
• Forrai Krisztián: Fehérszemét eltakarító Rapperek háborúja
• Szőnyei Tamás: Gördülő képek A Rolling Stones moziba megy
• N. N.: Rolling Stones-filmek
• N. N.: Mick Jagger színészi alakításai
KULTUSZMOZI
• Vágvölgyi B. András: L. A.-től N. O.-ig, és vissza Kultuszmozi: Szelíd motorosok
• Muhi Klára: Háromszázezer dolláros ötlet

• Ágfalvi Attila: Filmszínháztól multiplexig Pesti mozik az ezredfordulón
• Sipos Júlia: Nem is olyan régi idők Mozi-relikviák
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: A film végül állókép marad Beszélgetés filmes festőkkel

• Bodolai László: Sirkecitől az Ararátig Új török filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Opus magnum helyett A film szerint a világ
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Razglednicák a hátországból Arccal a földnek
• Palotai János: A bűnös vadász Az ifjúság megnyugtat
• Ágfalvi Attila: Csoportterápia Papsajt
• Schubert Gusztáv: Tripla nulla Halj meg máskor!
DVD
• Pápai Zsolt: Hamupipőke flörtje a melodrámával Sabrina
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Tökös, a Török, az őr meg a Nő
• Mátyás Péter: A szállító
• Harmat György: Egy fecske csinált nyarat
• Vaskó Péter: Bella Martha
• Kömlődi Ferenc: Kocka
• Kis Anna: Szétcsúszva
• Hungler Tímea: Mindenütt nő
• Csillag Márton: Ali G Indahouse
• Herpai Gergely: A kincses bolygó
• Pápai Zsolt: Harry Potter és a Titkok Kamrája

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Blues Brothers 2000

Hideg János

 

A film egyik autós üldözős jelenetében a Blues Brothers nyomában szokás szerint ott a fél alabamai rendőrség. Jön az út vége. A BB kocsija átrepül a torlasz fölött, a zsaruk viszont bumm, mind egymásba csapódnak... Hosszú másodperceken át csak levegőben szálló, ízzé-porrá zúzódó rendőrautókat látni.

Bevallom, a filmből engem ez a képsor fogott meg leginkább, teljes esztelensége miatt. E másfél percnyi olcsó poén kedvéért egy átlag hazai film költségvetésének többszörösét elszórakozza John Landis rendező és a filmet producerként is jegyző Dan Aykroyd.

A még több autót összetörő, és még több blueszenészt felvonultató Blues Brothers 2000 amúgy meg sem közelíti meg 1980-ban készült revelatív elődjét. Tizennyolc év hosszú idő, ezalatt a film több kulcsszereplője az örök blues-mezőkre költözött. A legérzékenyebb veszteség James Belushi távozása, akit a Flintstone Frédiként megismert John Goodman helyettesít, több-kevesebb sikerrel. A filmet így elsősorban Dan Aykroyd és a gyerekszereplőként nagyot alakító Evan Bonifant viszi a hátán, kár, hogy sokszor magukra maradnak. A zene a régi, de a „cool” akasztófahumor megkopott: nagyjából az előző film jeleneteit és poénjait látjuk viszont a 90-es végének díszletei között. (A BB-t egyszer most is country-zenekarnak nézik, de ezúttal nem a Rawhide-dal, hanem a Ghost Riders in The Sky-jal vágják ki magukat, Elwoodot pedig most nem régi szerelmei, hanem az orosz maffia akarja kinyírni, és így tovább.)

Mindennek ellenére a Blues Brothers 2000 nem annyira elődjéhez, hanem az időközben a köpönyegéből kibújt filmekhez (Alan Parker The Commitments, s főleg a Leningrad Cowboys és a Vörös Hadsereg közös koncertjéhez) képest jelent csalódást, azok jóval élőbbnek, igazibbnak hatnak. Talán azért, mert az olcsó poénok akkor jók, ha tényleg olcsók.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3738