KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Karel Reisz (1926–2002)

• Báron György: Elfilmesítés Kaurismäki-univerzum
• N. N.: Aki Kaurismäki nagyjátékfilmjei
• Bikácsy Gergely: Itt a Földön… A múltnélküli ember
• Karátson Gábor: Égen, fák közt, fű alatt Mikrokozmosz; Vándormadarak
• Győrffy Iván: Saját képére Természet a televízióban
• Kriston László: Világmegváltók kíméljenek Beszélgetés Godfrey Reggióval
• Bakács Tibor Settenkedő: Fehér-fekete, igen-nem 8 mérföld
• Forrai Krisztián: Fehérszemét eltakarító Rapperek háborúja
• Szőnyei Tamás: Gördülő képek A Rolling Stones moziba megy
• N. N.: Rolling Stones-filmek
• N. N.: Mick Jagger színészi alakításai
KULTUSZMOZI
• Vágvölgyi B. András: L. A.-től N. O.-ig, és vissza Kultuszmozi: Szelíd motorosok
• Muhi Klára: Háromszázezer dolláros ötlet

• Ágfalvi Attila: Filmszínháztól multiplexig Pesti mozik az ezredfordulón
• Sipos Júlia: Nem is olyan régi idők Mozi-relikviák
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: A film végül állókép marad Beszélgetés filmes festőkkel

• Bodolai László: Sirkecitől az Ararátig Új török filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Opus magnum helyett A film szerint a világ
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Razglednicák a hátországból Arccal a földnek
• Palotai János: A bűnös vadász Az ifjúság megnyugtat
• Ágfalvi Attila: Csoportterápia Papsajt
• Schubert Gusztáv: Tripla nulla Halj meg máskor!
DVD
• Pápai Zsolt: Hamupipőke flörtje a melodrámával Sabrina
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Tökös, a Török, az őr meg a Nő
• Mátyás Péter: A szállító
• Harmat György: Egy fecske csinált nyarat
• Vaskó Péter: Bella Martha
• Kömlődi Ferenc: Kocka
• Kis Anna: Szétcsúszva
• Hungler Tímea: Mindenütt nő
• Csillag Márton: Ali G Indahouse
• Herpai Gergely: A kincses bolygó
• Pápai Zsolt: Harry Potter és a Titkok Kamrája

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Afroamerikai filmek

Ha a Beale utca mesélni tudna

Hétköznapi rasszizmus

Benke Attila

Az Oscar-díjas Barry Jenkins új filmje szerelemről, fajgyűlöletről.

 

Az utóbbi években látványosan sok színesbőrű filmrendező elemezte az afro-amerikaiakat érintő történelmi és társadalmi problémákat (Steve McQueen: 12 év rabszolgaság, 2013, Ava DuVernay: Selma, 2014, Ryan Coogler: Creed, 2015, Nate Parker: Egy nemzet születése, 2016, Raoul Peck: Nem vagyok a rabszolgád, 2016, Spike Lee: Csuklyások, 2018, Jordan Peele: Tűnj el!, 2017, Mi, 2019). Különösen nagy hatású volt Barry Jenkins a legjobb filmnek járó Oscar-díjjal jutalmazott Holdfénye (2016), ami a feketék körében is általában szőnyeg alá sepert témával, a homoszexualitással foglalkozott.

Barry Jenkins új filmje az ötvenes-hatvanas évek polgárjogi mozgalmaiban aktív szerepet vállaló író, James Baldwin azonos című 1974-es regényének adaptációja. A történet szerint Tish egyszerű körülmények között, de boldogságban él a New York-i Harlemben szobrászként tevékenykedő kedvesével, Fonnyval. Ám a férfi egy Puerto Ricó-i lány megerőszakolásának vádjával ártatlanul börtönbe kerül. Ezért a közös gyermeküket váró Tish és a lány édesanyja, Sharon megkezdik az elkeseredett küzdelmet a férfi kiszabadításáért, ami az intézményesült rasszizmussal szemben szélmalomharcnak bizonyul.

„Minden fekete, aki Amerikában született, a Beale utcában született, valamelyik amerikai nagyváros feketenegyedében látta meg a napvilágot.” – olvashatjuk a film elején a James Baldwintól vett idézetet. A memphisi Beale utca ugyan hivatalosan is a blues zene otthona, azonban Memphisen kívül egészen más jelentéssel bír. Baldwin és Barry Jenkins műveiben a Beale Street a szegregáció, a gettósítás jelképe. Ugyan a polgárjogi mozgalmak nyomására Amerikában felszámolták a törvényesített szegregációt, ám a feketék diszkriminációja mai napig jelen van a társadalomban. A Ha a Beale utca mesélni tudna cselekményében a szerelmeseket ez a „hétköznapi rasszizmus” mint nagyobb erő szakítja szét. Erős jelenet a filmben, amikor Tisht egy fehérek lakta kerület egyik boltjában zaklatja egy férfi, Fonny közbelép, kidobja, ám a környéken járó rendőr mégis a fekete férfit fenyegeti letartóztatással. Ennél is erősebb jelenet, amelyben Fonny barátja, Daniel csupán monológjában idézi meg börtönéveit, de szinte látható az afro-amerikaiak kiszolgáltatottsága, a fegyőri brutalitás, amelynek az elítéltek bőrszínük miatt válnak elszenvedőivé. A tetőpont Sharon és Victoria találkozása, amelynek során kiderül, hogy kihasználva zaklatott lelki állapotát, a rendőrségen gyakorlatilag hamis tanúzásra vették rá a Puerto Ricó-i lányt.

Habár a feketék hátrányos megkülönböztetését hasonló kontextusban már sokan tárgyalták Barry Jenkins előtt, a Ha a Beale utca mesélni tudna szinte hipnotikus erejű jelenetei és James Laxton operatőr szuggesztív hosszú beállításai miatt izgalmas és magával ragadó. Az időrendfelbontás történetmesélési módszere eleinte hatásvadásznak tűnik, ám a cselekmény végére megérthetjük, hogy miért volt szükség a nem lineáris szerkesztésre. Mivel a főhősnő Tish egyben narrátor is, így gyakorlatilag az ő kétségbeesett, kavargó gondolatai elevenednek meg az érzelmileg felfokozott helyzetnek megfelelően. Barry Jenkins sajnos elnagyolja a fiatalok családjainak a regényben nagyon fontos történetszálát, és a filmben a főszereplők is tiszta lelkű áldozatokként bemutatott melodrámai típusfigurákká egyszerűsödnek. Pedig Baldwin regényének nagy erénye, hogy a rasszizmus pusztító mételyét egy szépséges szerelmi történet tükrében mutatja meg. És épp ezzel haladja meg a fajgyűlölet sztereotip ábrázolását. Jenkinsnél viszont a hatalom fehér képviselői, különösen a rendőrök mind negatív figurák, és a Puerto Ricó-i mellékszereplők is inkább a hősök ellenlábasaiként tűnnek fel. Holott manapság a Trump-adminisztráció a latin-amerikai bevándorlók ellen is uszítja a társadalmat. Hibái ellenére azonban a Ha a Beale utca mesélni tudna fontos, aktuális film, mert a feketékkel szembeni rendőri túlkapások és az alternatív szélsőjobboldali mozgalmak fajgyűlöletet szító felvonulásai a 2019-ben is létező hétköznapi rasszizmusról tanúskodnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 17-18. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14105