KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/december
KRÓNIKA
• (X) : Európa Filmhét December 5–15
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Régi idők tanúi Filmpalkátok

• Hirsch Tibor: A szószátyárság dicsérete Beszélj hozzá!
• N. N.: Pedro Almodóvar filmjei
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Trattato del cinema Peter Greenaway, a festő
• Karátson Gábor: Vérvörös folt az üde zöld fű között A rajzoló szerződése

• Schubert Gusztáv: A szépség szörnyetege Leni Riefenstahl 100
• N. N.: Leni Riefenstahl filmjei
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Az űr hajósai 10. Titanic Filmfesztivál
• Bikácsy Gergely: A hagyomány homokhegyén Új francia filmek
• Varró Attila: Álommunkák Aburayától Avalonig
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Fekete fuvar Edgar G. Ulmer: Terelőút
KRITIKA
• Báron György: Teremtéstörténetek Sejtjeink
• Korcsog Balázs: A vándor és a bujdosók Fény hull arcodra
• Varga Balázs: Világváltók Aranyváros
• Hungler Tímea: Ámokfotók Sötétkamra; A Vörös Sárkány
• Takács Ferenc: Keresztény szomorújáték Ámen
DVD
• Pápai Zsolt: Teremtő újrafelhasználás Karl Freund: A múmia
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Szörnyek keringője
• Kovács Marcell: Az arany markában
• Köves Gábor: Szeretni bolondulásig
• Vaskó Péter: Tanguy – nyakunkon a kisfiunk
• Bodolai László: Nagy ember, kis szerelem
• Kis Anna: A királyné nyakéke
• Turcsányi Sándor: Szexuális mélyfúrások
• Vidovszky György: Atomcsapda
• Pápai Zsolt: Ütközéspont
• Kárpáti Ildikó: Lilo és Stich – A csillagkutya

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gyors meló

Gyenge Zsolt

Go Fast – francia, 2009. Rendezte: Olivier Van Hoofstadt. Írta: Bibi Naceri, Emmanuel Prevost és Jean-Marc Souvira. Kép: Jean-François Hensgens. Zene: Alexandre Azaria. Szereplők: Roschdy Zem (Marek / Slimane), Olivier Gourmet (Jean-Do), Jean-Michel Fete (Méco), Jil Milan (Lucien), Catalina Denis (Gladys). Gyártó: Avalanche / Europa Corp. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 90 perc.

 

Ilyen egy film, ha valaki komolyra fordítja a Besson-féle Taxi filmek száguldós dramaturgiáját, majd ötvözi az amerikai akció-thrillerek feszültségkeltésével és rendőri felkészültséggel kapcsolatos naivitásával. A Gyors meló remekül bizonyítja, mennyire termékeny tud lenni az amerikai műfaji struktúráknak az európai filmes látásmód nyersességével való házasítása: a rendező kitűnőre vizsgázik az egyes jelenetek és karakterek megkonstruálásából, a rendőrségi kamerák megfigyeléseit kihasználva pedig látványos, különböző textúrájú felvételekből összeállított képi világot teremt.

A cím a kábítószercsempészek elosztási technikáját fedi, aminek lényege, hogy a termelőktől az árut gyorsabban juttassák a piacra, mielőtt még a rendőrök lekövethetnék a résztvevők mozgását. A módszer azonban nem garantált: rögtön a film elején, mialatt Párizs egyik hírhedt külvárosában figyelik a drogterjesztők mozgásait, a központból irányító algír származású srácon kívül egy teljes csapatot kinyírnak. A legjobb barátai elvesztése miatt bosszúra szomjazó Mareknek kapóra jön, hogy az amerikai rendőrök ennek a bandának a leleplezéséhez beépülő embert keresnek.

Az alvilág különböző figuráit és működésének helyszíneit a tengerentúli moziknál jóval erőteljesebben és hitelesebben bemutató jelenetek révén kétharmadáig lendületes, élvezetes a film, tökös szituációkban, jól megrajzolt karakterekben és egzotikus hátterek között zajló izgalmas száguldásokban gyönyörködhetünk, de aztán, ahogy kezd összeállni a kép, egyre gyakrabban kérdezgetjük magunktól: ennyi az egész? A Nemecseknél is rosszabbul járó forgatókönyvíró (valamiért sehol sem lehet megtalálni a nevét) a jó alaphelyzet után nem tud újabb fordulatokat felmutatni, nem mer vezéráldozatokat hozni, és szinte nevetségesen könnyűnek mutatja a rendkívül ügyesnek bizonyuló rendőrök munkáját. A Gyors meló olyan, mint a visszavonulásig nagy ígéretnek maradt sportoló: az idő előrehaladtával egyre kevésbé hiszünk abban, hogy lesz belőle valami.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9924