KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/december
KRÓNIKA
• (X) : Európa Filmhét December 5–15
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Régi idők tanúi Filmpalkátok

• Hirsch Tibor: A szószátyárság dicsérete Beszélj hozzá!
• N. N.: Pedro Almodóvar filmjei
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Trattato del cinema Peter Greenaway, a festő
• Karátson Gábor: Vérvörös folt az üde zöld fű között A rajzoló szerződése

• Schubert Gusztáv: A szépség szörnyetege Leni Riefenstahl 100
• N. N.: Leni Riefenstahl filmjei
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Az űr hajósai 10. Titanic Filmfesztivál
• Bikácsy Gergely: A hagyomány homokhegyén Új francia filmek
• Varró Attila: Álommunkák Aburayától Avalonig
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Fekete fuvar Edgar G. Ulmer: Terelőút
KRITIKA
• Báron György: Teremtéstörténetek Sejtjeink
• Korcsog Balázs: A vándor és a bujdosók Fény hull arcodra
• Varga Balázs: Világváltók Aranyváros
• Hungler Tímea: Ámokfotók Sötétkamra; A Vörös Sárkány
• Takács Ferenc: Keresztény szomorújáték Ámen
DVD
• Pápai Zsolt: Teremtő újrafelhasználás Karl Freund: A múmia
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Szörnyek keringője
• Kovács Marcell: Az arany markában
• Köves Gábor: Szeretni bolondulásig
• Vaskó Péter: Tanguy – nyakunkon a kisfiunk
• Bodolai László: Nagy ember, kis szerelem
• Kis Anna: A királyné nyakéke
• Turcsányi Sándor: Szexuális mélyfúrások
• Vidovszky György: Atomcsapda
• Pápai Zsolt: Ütközéspont
• Kárpáti Ildikó: Lilo és Stich – A csillagkutya

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Esküvő a topon

Fekete Tamás

Top End Wedding – ausztrál, 2019. Rendezte: Wayne Blair. Írta: Miranda Tapsell és Joshua Tyler. Kép: Eric Muirray Lui. Zene: David McCormack. Szereplők: Gwilym Lee (Ned), Miranda Tapsell (Lauren), Kerry Fox (Hampton), Shari Sebbens (Ronelle), Huw Higginson (Trevor). Gyártó: Goalpost Pictures. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 113 perc.

 

Az esküvői vígjátékok többsége jellemzően háromfajta konfliktust szokott használni: egy régi szerető megjelenését (Álljon meg a nászmenet!), az utolsó pillanatban megfutamodó résztvevőt (Oltári nő), vagy a népes rokonság sajátos viselkedéséből és kulturális hátteréből adódó, áthidalhatatlannak tűnő ellentétet (Bazi nagy görög lagzi). Az ausztrál őslakos Wayne Blair harmadik nagyjátékfilmje úgy kezdődik, mintha a választottját az oltár előtt faképnél hagyó lány története lenne, majd hamarosan úgy tűnik, hogy a fehér vőlegény és az aboriginal menyasszony családja közti konfliktus adja majd a humor forrását, ám végül hőseink útja mégis másfelé visz.

Az ügyvédi praxisából nemrég kirúgott fiatalembernek, és az ellentétes karriert befutó, egy cég igazgatóságába frissen beválasztott lánynak a gyűrű átadása után mindössze tíz nap áll rendelkezésére, hogy egybekeljen. Csakhogy az ara anyja épp pár napja döntött úgy, hogy szó nélkül faképnél hagyja férjét és ismeretlen helyre távozik. A jegyespárra így új feladat hárul:  az esküvő megszervezése helyett immár az örömanya megtalálása a cél – és miközben a hirtelen döntés okán törik a fejüket, akaratlanul is elbizonytalanodnak a házasság intézményét illetően.
A romantikus vígjáték fátyla alatt valójában egy súlyos kétségekkel és valódi dilemmával megrakott film rejtőzik, középpontjában a hagyományok, identitás és közösséghez tartozás kérdéseivel. A döntő pillanatban adott válasznak nem arra, a műfajban unalomig ismert kérdésre kell választ adnia, vajon a szemben álló illető-e az igazi, hanem hogy a házasság mennyire jelent szükségszerűen függetlenedést és elszakadást. Az Esküvő a topon nagy erénye, hogy miközben ezeken elmélkedik, egy percig sem felejti el, hogy a meghívó mégiscsak egy örömteli családi ünnepre szólt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14185