KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/december
KRÓNIKA
• (X) : Európa Filmhét December 5–15
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Régi idők tanúi Filmpalkátok

• Hirsch Tibor: A szószátyárság dicsérete Beszélj hozzá!
• N. N.: Pedro Almodóvar filmjei
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Trattato del cinema Peter Greenaway, a festő
• Karátson Gábor: Vérvörös folt az üde zöld fű között A rajzoló szerződése

• Schubert Gusztáv: A szépség szörnyetege Leni Riefenstahl 100
• N. N.: Leni Riefenstahl filmjei
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Az űr hajósai 10. Titanic Filmfesztivál
• Bikácsy Gergely: A hagyomány homokhegyén Új francia filmek
• Varró Attila: Álommunkák Aburayától Avalonig
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Fekete fuvar Edgar G. Ulmer: Terelőút
KRITIKA
• Báron György: Teremtéstörténetek Sejtjeink
• Korcsog Balázs: A vándor és a bujdosók Fény hull arcodra
• Varga Balázs: Világváltók Aranyváros
• Hungler Tímea: Ámokfotók Sötétkamra; A Vörös Sárkány
• Takács Ferenc: Keresztény szomorújáték Ámen
DVD
• Pápai Zsolt: Teremtő újrafelhasználás Karl Freund: A múmia
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Szörnyek keringője
• Kovács Marcell: Az arany markában
• Köves Gábor: Szeretni bolondulásig
• Vaskó Péter: Tanguy – nyakunkon a kisfiunk
• Bodolai László: Nagy ember, kis szerelem
• Kis Anna: A királyné nyakéke
• Turcsányi Sándor: Szexuális mélyfúrások
• Vidovszky György: Atomcsapda
• Pápai Zsolt: Ütközéspont
• Kárpáti Ildikó: Lilo és Stich – A csillagkutya

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az én hősöm

Sándor Anna

Le retour du héros – francia, 2018. Rendezte: Laurent Tirard. Írta: Gregoire Vigneron, Declan May és Laurent Tirard. Kép: Guillaume Schiffman. Zene: Mathieu Lamboley. Szereplők: Jean Dujardin (Neuville), Mélanie Laurent (Elisabeth), Noémie Merlant (Pauline), Christophe Montenez (Nicolas). Gyártó: JD Prod / Studio Canal / Nexus Factory. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 90 perc.

 

Durván általánosítva a vígjátékokkal gyakran az a probléma, hogy nincs meg a forgatókönyvben az a plusz munka, amitől a humor szellemes lesz. Ami összetettebb, mint a puszta jellem- vagy helyzetkomikum, túlmutat az olcsó nyelvi humoron és nem igyekszik altesti poénokkal megúszni az igényes szórakoztatás feladatát. Időnként azonban szembejönnek olyan darabok, amelyeknek az arányai tökéletesek, ahol a gondosan felépített karakterek és a bennük kódolt feszültségek jó ritmusban adagolt konfliktusokban gerjednek össze, és a nézőtéren felhangzik az önfeledt nevetés. Mint például az Az én hősöm.

A napóleoni háborúk idején a francia vidéki arisztokrata család kisebbik lánya, Pauline kezét megkéri a magabiztos és sármos Neuville kapitány. Csakhogy amint a lány igent mond, a kapitánynak el kell mennie háborúba, és hiába ígéri, hogy minden nap írni fog, egy sor sem érkezik felőle. Az idősebb lány, Elizabeth sejti, hogy a link kapitány azonnal elfelejtette a húgát, ezért amikor Pauline belebetegszik a bánatba, elkezd Neuville nevében leveleket írni a testvérének: egyre vadregényesebb kalandokban ábrázolja a férfit, mígnem a kapitány egyszer csak lerongyolódva, dezertőrként hazatér. Ekkor Elizabeth-nek választania kell, hogy lelepleződik vagy tovább asszisztál a hazugsághoz.

A francia vígjátékokon és családi filmeken edződött Laurent Tirard forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyzi a filmet, így az elismerés jó része őt illeti - különösen azért, hogy a képes volt úgy az emberi esendőségre és jellemhibákra koncentrálni, hogy egy pillanatra sem lesz cinikus vagy gúnyos. Sem pedig giccses, mert amikor éppen túlcsordulna a romantika, valamilyen frappáns fordulattal fájdalommentesen kijózanítja a nézőjét. Ráadásul a Neuville-t és Elizabethet alakító Jean Dujardin és Mélanie Laurent kettőse is remek: amellett, hogy mindkét szerep jutalomjáték, a két színész szinte vibrál együtt a vásznon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13819