KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/december
KRÓNIKA
• (X) : Európa Filmhét December 5–15
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Régi idők tanúi Filmpalkátok

• Hirsch Tibor: A szószátyárság dicsérete Beszélj hozzá!
• N. N.: Pedro Almodóvar filmjei
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Trattato del cinema Peter Greenaway, a festő
• Karátson Gábor: Vérvörös folt az üde zöld fű között A rajzoló szerződése

• Schubert Gusztáv: A szépség szörnyetege Leni Riefenstahl 100
• N. N.: Leni Riefenstahl filmjei
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Az űr hajósai 10. Titanic Filmfesztivál
• Bikácsy Gergely: A hagyomány homokhegyén Új francia filmek
• Varró Attila: Álommunkák Aburayától Avalonig
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Fekete fuvar Edgar G. Ulmer: Terelőút
KRITIKA
• Báron György: Teremtéstörténetek Sejtjeink
• Korcsog Balázs: A vándor és a bujdosók Fény hull arcodra
• Varga Balázs: Világváltók Aranyváros
• Hungler Tímea: Ámokfotók Sötétkamra; A Vörös Sárkány
• Takács Ferenc: Keresztény szomorújáték Ámen
DVD
• Pápai Zsolt: Teremtő újrafelhasználás Karl Freund: A múmia
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Szörnyek keringője
• Kovács Marcell: Az arany markában
• Köves Gábor: Szeretni bolondulásig
• Vaskó Péter: Tanguy – nyakunkon a kisfiunk
• Bodolai László: Nagy ember, kis szerelem
• Kis Anna: A királyné nyakéke
• Turcsányi Sándor: Szexuális mélyfúrások
• Vidovszky György: Atomcsapda
• Pápai Zsolt: Ütközéspont
• Kárpáti Ildikó: Lilo és Stich – A csillagkutya

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Rectify

A bűnhődés senkiföldjén

Pernecker Dávid


Rectify – amerikai, 2013. Írta és készítette: Ray McKinnon. Kép: Paul M. Sommers. Zene: Gabriel Mann. Szereplők: Aden Young (Holden), J. Smith-Cameron (Janet), Luke Kirby (Jon). Gyártó: Gran Via Productions / Zip Works.


A kilencvenes években Daniel Holdent bűnösnek találták nemi erőszak és gyilkosság vádjában. Holden közel húsz évet ült magánzárkájában kivégzésére várva, mígnem egy DNS-vizsgálat bebizonyította, hogy feltehetően nem ő volt a gyilkos erőszaktevő. Holden új életre ítéltetett, mely a gyilkosság emlékétől sokkolt szülővárosában szinte a lehetetlennel egyenértékű.

Annak ellenére, hogy Deadwoodból és a Kemény motorosokból ismert Ray McKinnon sorozatát az amerikai igazságszolgáltatás hasonlóan elhamarkodott ítéletei inspirálták, McKinnon az egyszerre tragikus és örömteli műhibaperek egyértelmű szociopolitikai kritikájánál sokkal többet hoz ki Holden történetéből, hisz a Rectify (Helyesbítés) már most – második évadának felénél járva – a televíziózás történetének egyik legrészletesebb karakter- és moralitástanulmányává vált.

McKinnon két olyan egymásba hajló cselekményszálat bontogat, melyek az Aden Young által lenyűgözően megformált Holden személyisége köré fonódnak. Egyik fontos kérdése nyilvánvalóan az, hogy ha valóban nem Holden követte el a gyilkosságot, akkor ki tette? Ez a szál azonban következetesen elhalványodik, a Rectify ezáltal pedig meghökkentően szembefordul a hasonló témákat taglaló bűnügyi sorozatokkal. A feloldatlan borzalom mégis képes végig feszültségben tartani a cselekményt, folyamatosan elbizonytalanítva a felemelően lassú történet lényegesebb aspektusát, mely Holden beilleszkedésének megdöbbentően intim kálváriája.

A Rectify ugyanis egy olyan ember története, akit fonákjára forduló sorsa a halálból taszít az élet ismeretlenségébe. A húsz évet vesztett Holden időutazó, aki felnőtt fejjel is gyermekien szembesül a kéretlenül jelenévé vált jövővel. A DVD-lejátszóba dugott Tökéletlen idők egyszerre idéz számára fantasztikumot és nosztalgikus merengést, az autóbelsők lekerekítetté váló műszerfalában pedig ott rejlik a börtönévek mozdulatlan üressége. Az idő megfoghatatlan múlása a soha nem látott ráncokban bújik meg, míg a gyermekkort idéző játékkonzol és walkman kézzelfoghatóvá teszi a rég elfeledett múltat. A Rectify meditáció az időfogalom relativitásáról, melyben a milliónyi tovaszálló töredékpillanat fájdalmasan mosódik össze a múlhatatlannal. Húsz év ugyanis nem elég ahhoz, hogy a halott lány emléke megfakuljon, s noha Holden hivatalosan vétlen a gyilkosságban, a lakosok ezt leginkább kételkedve fogadják, megkeserítve ezzel Holden és családja életét. Ő azonban mindezen megpróbál felülemelkedni.

A Rectify kontempláció a moralitásról, melyben az empátia és az önfeláldozás nem csupán elhasznált szavak, hanem könnyekig megható vaskos tettek képében jelennek meg, a keresztényi segedelem pedig túllép a hittanórák egyszeregyén. Holden megkeresztelkedése nem újjászületés az Úrban, hanem egy olyan ember kapaszkodója, aki bármit megtenne azért, hogy mindenkit – köztük saját magát is – kiengeszteljen a múlt fájdalmaiért. Holden csak jót akar, békét, nyugalmat, ugyanakkor mindezt önzetlenül, túllépve embertársai erkölcsi korlátain és felebaráti rohadékságukon. Az újrakezdésben botladozó Holden infantilis bölcs, egy olyan zavart szent, aki haragtól vakított ítélkezések miatt ült börtönben, s aki a másodpercek közti időt számolva rádöbbent az ítélkezés értelmetlenségére. Biblikus alakká válik, aki az őt kómába rugdosó sutyerákot is képes megmenteni a börtöntől csak azért, hogy végre véget vessen a város életét meghatározó gyűlöletnek.

McKinnon sorozatában a bűnhődés sokarcú fogalom. Holden hiábavaló büntetésének és újrakezdésének tortúrájában az identitás elvesztésének rémálma a megvilágosodás pillanataival vegyül. A társas magány egyszerre észveszejtő szörnyalak és az elvonultság zen állapota, melyben a tehetetlen és viszonzatlan jóakarat fájdalmas feloldozásig vezet. McKinnon Holden megtisztulásának történetében mindig meglátja a szépséget, a hangsúlyt a spirituális nyugodalom kutatására helyezi, nem pedig materiális sunyiságra. Mindezt pedig úgy teszi, hogy közben egy percig sem prédikál. A Rectify túlmutat saját magán. Bensőséges és elmélyítő élmény, melynek hatására új értelmet nyernek az olyan jelentéktelen dolgok, mint a napfelkelte, egy ajtó nyikorgása, vagy a frissen vágott fű illata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11696