KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/december
KRÓNIKA
• (X) : Európa Filmhét December 5–15
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Régi idők tanúi Filmpalkátok

• Hirsch Tibor: A szószátyárság dicsérete Beszélj hozzá!
• N. N.: Pedro Almodóvar filmjei
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Trattato del cinema Peter Greenaway, a festő
• Karátson Gábor: Vérvörös folt az üde zöld fű között A rajzoló szerződése

• Schubert Gusztáv: A szépség szörnyetege Leni Riefenstahl 100
• N. N.: Leni Riefenstahl filmjei
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Az űr hajósai 10. Titanic Filmfesztivál
• Bikácsy Gergely: A hagyomány homokhegyén Új francia filmek
• Varró Attila: Álommunkák Aburayától Avalonig
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Fekete fuvar Edgar G. Ulmer: Terelőút
KRITIKA
• Báron György: Teremtéstörténetek Sejtjeink
• Korcsog Balázs: A vándor és a bujdosók Fény hull arcodra
• Varga Balázs: Világváltók Aranyváros
• Hungler Tímea: Ámokfotók Sötétkamra; A Vörös Sárkány
• Takács Ferenc: Keresztény szomorújáték Ámen
DVD
• Pápai Zsolt: Teremtő újrafelhasználás Karl Freund: A múmia
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Szörnyek keringője
• Kovács Marcell: Az arany markában
• Köves Gábor: Szeretni bolondulásig
• Vaskó Péter: Tanguy – nyakunkon a kisfiunk
• Bodolai László: Nagy ember, kis szerelem
• Kis Anna: A királyné nyakéke
• Turcsányi Sándor: Szexuális mélyfúrások
• Vidovszky György: Atomcsapda
• Pápai Zsolt: Ütközéspont
• Kárpáti Ildikó: Lilo és Stich – A csillagkutya

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Millenium 3 – A kártyavár összedől

Vajda Judit

Luftslottet som sprängdes – svéd-dán-német, 2009. Rendezte: Daniel Alfredson. Írta: Stieg Larsson regényéből Ulf Ryberg. Kép: Peter Mokrosinski. Zene: Jacob Groth. Szereplők: Mikael Blomkvist (Mikael Blomkvist), Noomi Rapace (Lisbeth Salander), Lena Endre (Erika), Annika Hallin (Annika). Gyártó: Nordisk Film / SVT. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 147 perc.

Szerencsére a magyar nézőknek sem kellett álmatlanul hánykolódniuk A lány, aki a tűzzel játszik brutális cliffhangere után. A Stieg Larsson-adaptációk záródarabja máris mozikba került és a Millennium-filmtrilógia harmadik része ugyanattól a perctől folytatódik, ahol második abbamaradt: a súlyosan sérült főhősnőt, Lisbeth Salandert mentőhelikopter szállítja életmentő műtétre ugyanabba a kórházba, ahol az életére törő apját is kezelik.

Mindez igen bölcs döntés volt az alkotók részéről, hiszen a regényfolyamban a második és a harmadik opus szorosabban kapcsolódik össze, mint a külön egységet alkotó első rész. A kártyavár összedől emellett egyben a trilógia legösszetettebb darabja is: szövevényes kémhistória és tárgyalótermi dráma egyszerre (pontosabban egymás után). Ehhez járul az a szintén nem elhanyagolható tényező, hogy a záróregényben található a legtöbb belső történés (hiszen a kórházban lábadozó Salandernek egyfolytában jár az agya) – ezt a filmben erősen stilizált flashbackek, néhány zárkózott arckifejezés és pár elégedett vigyor hivatott helyettesíteni. Sajnos mindez, bármily jó színésznő legyen is Noomi Rapace, nem pótolja a könyv sorait. Országos szintű összeesküvés, megfigyelés, üldözések, halálos merényletek – a film alkotóinak két és félórás heroikus küzdelme az anyaggal határozottan izgalmas végeredményt hozott, mely azonban adaptációs tekintetben meg sem közelíti a legjobban sikerült első részt, A tetovált lányt.

Habár első pillantásra csak az maradt ki, aminek muszáj volt (a férfi főhős viszonya a rendőrnővel, a Millennium-főszerkesztőnő zaklatási ügye és másik laphoz pártolása), így is óriási a néző hiányérzete, hisz mindezek az elemek tennék működő világgá a látottakat, ezek az apróságok adják a Millennium-trilógiának az összefoglaló címet. Így aztán a főhősnőre túlzottan sokat bízó filmben jóval erőtlenebbé válik a társadalmi-politikai mondanivaló is. Ráadásul a mű még saját célját sem tudja teljesíteni, hiszen a belső történések kihullása miatt – a regénytől eltérően – nem képes teljes mértékben megértetni Salandert a közönséggel. De a történet még mindig nem ért véget: hónapok kérdése és megláthatjuk, mire ment David Fincher a Millennium-univerzummal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10557