KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Rózsa János: Kardos István (1942–2002)

• Tillmann József A.: Áriák alkonya Üvöltéstől operáig
• Korcsog Balázs: Opera + film = operafilm? Képzene
• N. N.: Híres operafilmek
• Térey János: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Harcos Bálint: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Kazovszkij El: Csábopera Kultuszmozi: Fassbinder Querelle-je
TELEVÍZÓ
• Vajda Judit: Ketrecbe zárt valóságok A Nagy Testvér és a többiek
• Vágvölgyi B. András: Big Bra Magyar valóságshow
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hanyatt a jövőnek Velence
• N. N.: Az 59. velencei filmfesztivál díjai
• Muhi Klára: Filmet kell csinálnod! Velencei rövidfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Tizenegyféleképp 11'09''01 – Szeptember 11.
• Gelencsér Gábor: Ars multiplex Mike Figgis–portré
• Kriston László: Digitális szabadság Beszélgetés Mike Figgis-szel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Az ördög éve Karlovy Vary

• Szíjártó Imre: Visszafogott himnusz a hazához Szlovén filmek
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A bot másik vége Marx József: Szabó István
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Pirandello-arzenál Jacques Rivette: Ki tudja…
• Muhi Klára: Múlt, félhomályban Erdély Dániel: Előre!
DVD
• Pápai Zsolt: Szélesvászon és egydimenzió Cecil B. DeMille: Tízparancsolat
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Véres vasárnap
• Bori Erzsébet: Szex és Lucia
• Pápai Zsolt: Jelek
• Ardai Zoltán: Gengszterek
• Vaskó Péter: Tudatlan tündérek
• Köves Gábor: A kárhozat útja
• Mátyás Péter: Milliókért a pokolba
• Herpai Gergely: 2020: A tűz birodalma
• Varró Attila: Aki bújt, aki nem
• Kovács Marcell: Mérges pókok

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Afodrásznő férje

Bikácsy Gergely

 

Vigyázni kell az ítéletekkel, s skatulyákkal. Patrice Leconte neve a két legigényesebb francia filmlexikonban nem is szerepel, rosszízlésű, harsány és ostoba vígjátékok olcsó iparosának tekintették. Pedig már legutóbb, a Monsieur Hire vetítésekor meggyőződhettünk, hogy kiváló stílusérzéke van, „érzi” a ritmust, s a puszta történet mögött más is érdekli.

A fodrásznő sem a lexikonírókat igazolja. Leconte legújabb filmje különös, bizarrul szép munka. Novellányi története sincs, az is szándékoltan kimódolt. Egy férfi olthatatlanul szerelmes a fodrásznőjébe. Már tizenkét éves gyerekként szerelmes volt egy másikba. Apja akkor felpofozta, mert a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre azt válaszolta, „egy fodrásznő férje”. S (mint az álmokban) az lett. Ez a Don Quijote-küllemű, holdkórosan nemes vonású férfi boldog. Mások pénzt szereznek vagy híressé válnak, lázadnak vagy robotolnak, ő a fodrászműhelyben ül, s ha csak ránéz fiatal feleségére, már elönti a gyönyör. A filmben néhány megmagyarázatlan, furcsa apróság igazán jó, s persze a rendező is tudja ezt. Már a főcím alatt erotikus arab zene hallik, a filmben aztán hősünk teszi fel többször is lemezjátszójára, vagy indítja el magnóján e muzsikát. Táncol is rá, sőt vendégeivel is meghallgattatja. Miért? Talán egy gyerekkori egyiptomi kirándulás emléke? Sohasem tudjuk meg. Ne is kutassuk. Ennél nagyobb, életreszóló titkok értelmét is hiába kutatnánk, például, hogy miért is A Fodrásznő az egyetlen vérforraló és „érte élni-halni érdemes” nő a számára. Talán, amikor tizenkét éves korunkban remegő izgalommal a karfára könyököltünk, vagy fölénk hajolva beszívtuk illatát, akkor még tudtuk. Truffaut-nak mindenesetre tetszene ez a film, mely amúgyis kicsit rokona az ő néhány munkájának, de furcsább, szabálytalanabb, kevésbé megszerkesztett. Töredéknek hat. Kamasz-epizódnak. Ez a legnagyobb értéke, s persze Jean Rochefort játéka. „A fodrásznő nemsokára jön” – mondja üdvözült mosollyal, már imádottja halála után. Ki tudja miért, boldogan elhisszük mi is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4097