KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Rózsa János: Kardos István (1942–2002)

• Tillmann József A.: Áriák alkonya Üvöltéstől operáig
• Korcsog Balázs: Opera + film = operafilm? Képzene
• N. N.: Híres operafilmek
• Térey János: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Harcos Bálint: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Kazovszkij El: Csábopera Kultuszmozi: Fassbinder Querelle-je
TELEVÍZÓ
• Vajda Judit: Ketrecbe zárt valóságok A Nagy Testvér és a többiek
• Vágvölgyi B. András: Big Bra Magyar valóságshow
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hanyatt a jövőnek Velence
• N. N.: Az 59. velencei filmfesztivál díjai
• Muhi Klára: Filmet kell csinálnod! Velencei rövidfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Tizenegyféleképp 11'09''01 – Szeptember 11.
• Gelencsér Gábor: Ars multiplex Mike Figgis–portré
• Kriston László: Digitális szabadság Beszélgetés Mike Figgis-szel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Az ördög éve Karlovy Vary

• Szíjártó Imre: Visszafogott himnusz a hazához Szlovén filmek
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A bot másik vége Marx József: Szabó István
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Pirandello-arzenál Jacques Rivette: Ki tudja…
• Muhi Klára: Múlt, félhomályban Erdély Dániel: Előre!
DVD
• Pápai Zsolt: Szélesvászon és egydimenzió Cecil B. DeMille: Tízparancsolat
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Véres vasárnap
• Bori Erzsébet: Szex és Lucia
• Pápai Zsolt: Jelek
• Ardai Zoltán: Gengszterek
• Vaskó Péter: Tudatlan tündérek
• Köves Gábor: A kárhozat útja
• Mátyás Péter: Milliókért a pokolba
• Herpai Gergely: 2020: A tűz birodalma
• Varró Attila: Aki bújt, aki nem
• Kovács Marcell: Mérges pókok

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Papás-babás

Parádi Orsolya

Daddy Cool – francia, 2017. Rendezte: Maxime Govare. Írta: Noémie Saglio és Maxime Govare. Kép: Gilles Henry. Zene: Mathieu Lamboley. Szereplők: Vincent Elbaz (Adrien), Laurence Arné (Maude), Jean- François Cayrey (Emmanuel), Grégory Fitoussi (Renaud). Gyártó: Les Improductibles / UPI. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 97 perc.

 

A filmtörténetben időről időre felbukkannak a kisgyerekes közeggel idegen testként találkozó férfi főhősök. Minél nagyobb a kontraszt, annál népszerűbb a figura: toplistások a rend keménykötésű őrei, elég, ha felidézzük az Ovizsarut, Mr. Óvóbácsit, Gorilla bácsit – Arnold Schwarzenegger, Hulk Hogan és Vin Diesel karrierjének csak jót tett a szerep. Aztán van, aki a financiális nehézségein lendülne át gyerekek segítségével, mint Eddie Murphy Oviapuként, és ott a csajozásra gyereket használó férfikarakter, aki később valódi kötődésre is képessé válhat, mint Hugh Grant az Egy fiúról szépfiújaként.

A francia Maxime Govare vegytiszta vígjátéka pofátlan lazasággal kezeli ezt a toposzt. Főhőse, a negyvenéves Adrien éli világát Párizsban, és olyan felelőtlen, mintha a kamaszkorban ragadt volna. Szerelme, a gyönyörű és menő grafikus, Maude már gyereket szeretne, úgyhogy egy nap betelik a pohár, és kirúgja. Adrien úgy dönt, a legjobb módja a Nő visszaszerzésének, ha közös lakásukban óvodát nyit a környékbeli hároméveseknek. Botcsinálta óvóbácsiként persze nem csak a gyerekeket veszi le a lábáról. A személyiségre szabott nevelési módszerek, fenntartható fajátékok és az organikus bioételek zászlóvivői biztosan kardot rántanak majd e film láttán, mivel a főhős plasztikkarámot készít a kicsiknek, junkfooddal tömi őket, közben láncdohányosként pöfékel a gyerekkel teli nappaliban, és a pelenkázón hagy egy csecsemőt. Ám aki hisz egy következmények nélküli világ létezésében, az jól szórakozhat: a sármos Vincent Elbaz és a címlapokra kívánkozóan tökéletes Laurence Arné természetes játéka elviszi a könnyű nyári szórakozásra szánt filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13780